Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Thomas, Dylan: We Who Are Young Are Old

Thomas, Dylan portréja

We Who Are Young Are Old (Angol)

‘We who are young are old. It is the oldest cry.
Age sours before youth’s tasted in the mouth
And any sweetness that it has
Is sucked away.’

We who are still young are old. It is a dead cry,
The squeal of the damned out of the old pit.
We have grown weak before we could grow strong,
For us there is no shooting and no riding,
The Western man has lost one lung
And cannot mount a clotheshorse without bleeding.

Until the whisper of the last trump louden
We shall play Chopin in our summer garden,
With half-averted heads, as if to listen,
Play Patience in the parlour after dark.
For us there is no riding and no shooting,
No frosty gallops through the winter park.
We who are young sit holding yellow hands.

No faith to fix the teeth on carries
Men old before their time into dark valleys
Where death lies dead asleep, one bright eye open,
No faith to sharpen the old wits leaves us
Lost in the shades, no course, no use
To fight through the invisible weeds,
No faith to follow is the world’s curse
That falls on chaos.

There is but one message for the earth,
Young men with fallen chests and old men’s breath,
Women with cancer at their sides
And cancerous speaking dripping from their mouths,
And lovers turning on the gas,
Ex-soldiers with horrors for a face,
A pig’s snout for a nose,
The lost in doubt, the nearly mad, the young
Who, undeserving, have suffered the earth’s wrong,
The living dead left over from the war,
The living after, the filled with fear,
The caught in the cage, the broken winged,
The flying loose, albino eyed, wing singed,
The white, the black, the yellow and mulatto
From Harlem, Bedlam, Babel, and the Ghetto,
The Picadilly men, the back street drunks,
The grafters of cat’s head on chickens’ trunks
The whole, the crippled, the weak and strong,
The Western man with one lung gone –
Faith fixed beyond the spinning stars,
Fixed faith, believing and worshipping together
In god or gods, Christ or his father,
Mary, virgin, or any other.
Faith. Faith. Firm faith in many or one,
Faith fixed like a star beyond the stars,
And the skysigns and the night lights,
And the shores of the last sun.

We who are young are old, and unbelieving,
Sit at our hearths from morning until evening,
Warming dry hands and listening to the wind.
We have no faith to set between our teeth.
Believe, believe and be saved, we cry, who have no faith.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://abenyusuf.wordpress.com

Mi ifjak: vének vagyunk (Magyar)

Mi ifjak: vének vagyunk. Ez ősi sirám.
Még nem ízlelt ifjúságot savanyu szánk
s már elszívódnak édes
nedvei.

Mi ifjak: vének vagyunk. Ez holtak siráma
A kárhozottak jajjai az ős-bugyorból
Elsatnyultunk, mielőtt jött erőnk
Mi nyugatiak veszténk fél-tüdőnk
Bennünk már nincs vitézség, nincs erényünk,
mi már egy játéklovon is elvérzünk.

Míg ítéletnap-harsona nem harsan,
Mi Chopint játszunk nyári kertben halkan,
Félrefordult fejünk figyelmet színlel,
Szalonban passziánszozunk, ha Nap leszállt,
Bennünk már nincs vitézség, nincs erényünk,
se csípős vágta téli parkon át.
Mi ifjak: sárgán horgasztjuk kezünk.

Nincs hit, mi mozgatna s nyelvünk kiöltse,
Megöregszünk, mielőtt jutnánk sötét völgybe,
hol a halál, mint holt, hever, félszeme nyitva,
Nincs hit, mi szikkadt agyunk élesítse,
elveszvén árnyak közt nincs út, nincs cél,
hogy megküzdjünk láthatatlan hinárral,
Hitvesztés lett világnak átka,
mi káoszunkra hull.

Föld számára egyetlen üzenet -
Ifjaknak, kiknek melle vén és beesett,
nőknek, kiknek rákos az oldaluk,
s rákos szavakat ejtnek ajkaik
s szeretőknek, kik nyitnak gázcsapot,
Volt-katonáknak, kiknek arcán ott a rémület,
kiknek disznó-pofájuk van orruk helyén,
Kiket őrület, kétely ifjon veszejt,
kik érdemetlen viselnek eföldi bajt,
Az élő holtaknak, kiket háború meg nem ölt,
a túlélőknek, kiket rettenet betölt,
a ketrecbe-zártnak, a szárnya-szegettnek,
bolyongóknak, albino-szeműeknek minden megégettnek —
legyen fehér, fekete, sárga, mulatt ő,
Harlem, Bedlam, Bábel avagy gettó szülötte,
Piccadilly vagy szűk sikátor részeg hőse,
ki macskafejet olt be csirketörzsbe,
Ki ép, ki rokkant, ki gyenge, erős
Nyugati embernek, ki fél-tüdős -
- A hit az, mit szögezhet pörge csillagok mögé,
Biztos hit, hogy együtt higgyen szenten
s akár pogányan, egy istenben vagy többen,
Krisztusban avagy Atyában,
Máriában, Szűzben vagy bármi másban.
A hit, mely csillagok mögé kitűzött csillag,
s az égi jelek, éji fények
s az ítéletnap partjai mögé.

Mi ifjak: vének vagyunk s ím hit nélkül
ülünk kandallónknál reggeltől, míg sötétül,
Melengetjük kezünk, hallgatva szél szavát;
Nincs hitünk, mit fogainkra ültethetünk-
„Higgy s váltass meg!" - kiáltjuk mi - kiknek nincsen hitünk.

 
1933



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaE. G.

Kapcsolódó videók


minimap