Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Thomas, R. S.: A paraszt (A Peasant Magyar nyelven)

Thomas, R. S. portréja

A Peasant (Angol)

Iago Prytherch his name, though, be it allowed,

Just an ordinary man of the bald Welsh hills,

Who pens a few sheep in a gap of cloud.

Docking mangels, chipping the green skin

From the yellow bones with a half-witted grin

Of satisfaction, or churning the crude earth

To a stiff sea of clods that glint in the wind –

So are his days spent, his spittled mirth

Rarer than the sun that cracks the cheeks

Of the gaunt sky perhaps once in a week.

And then at night see him fixed in his chair

Motionless, except when he leans to gob in the fire.

There is something frightening in the vacancy of his mind.

His clothes, sour with years of sweat

And animal contact, shock the refined,

But affected, sense with their stark naturalness.

Yet this is your prototype, who, season by season

Against siege of rain and the wind’s attrition,

Preserves his stock, an impregnable fortress

Not to be stormed even in death’s confusion.

Remember him, then, for he, too, is a winner of wars,

Enduring like a tree under the curious stars.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blogs.warwick.ac.uk

A paraszt (Magyar)

Iago Prytherch a neve. Mi tagadás, így hívják.

Olyan mint mások Wales kopár hegyei közt,

Felhőrések alá terelget néhány birkát,

Répát aprít, zöld bőrt farigcsál sárga

Csontokról együgyűn elégült mosolygásba

Merevült arccal, konok talajt köpül szét

Göröngytengerben, s szélvert port kavar.

Így tölti napjait. Megpökdösött jókedve

Ritkább, mint a nap, amely talán

Egyszer tör át hetente az ég tar homlokán.

S nézd meg éjjel: ül, székéhez szögezve

Mozdulatlan, olykor sercent a tűzbe.

Van valami ijesztő ez elme vákuumában.

Évek verejtékétől, állatok párájától

Savanyú ruháinak nyers természetessége

A túl finom és kényes érzéket meghökkenti.

És mégis: ő az „ős", ki - legyen bármelyik évszak -

Dacolva az esővel s a zabolátlan szél vad

Dühével, őrzi nyáját, s bevehetetlen vára

Kiállja ostromát az esztelen halálnak.

Emlékezz rá, hisz ő is háborúk bajnoka;

Szívós, akár a fürkész csillagok alatt a fa.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaGy. E.

minimap