Tolkien, J.R.R.: Szilszakáll éneke (Fangorn's Reminescence Song Magyar nyelven)

In the willow-meads of Tasarinan I walked in the Spring.

Ah! the sight and the smell of the Spring in Nantasarion!

And I said that was good.

I wandered in Summer in the elm-woods of Ossiriand.

Ah! the light and the music in the Summer by the

Seven Rivers of Ossir!

And I thought that was best.

To the beeches of Neldoreth I came in the Autumn.

Ah! the gold and the red and the sighing of leaves in the

Autumn in Taur-na-neldor!

It was more than my desire.

To the pine-trees upon the highland of Dorthonion I

climbed in the Winter.

Ah! the wind and the whiteness and the black branches

of Winter upon Orod-na-Thön!

My voice went up and sang in the sky.

And now all those lands lie under the wave,

And I walk in Ambarona, in Tauremorna, in Aldalómë,

In my own land, in the country of Fangorn,

Where the roots are long,

And the years lie thicker than the leaves

In Tauremornalómeë

Tasarinan fűzes rétjein jártam, s így telt a Tavasz.

Ó! Tavasz, illatod-látványod Nan-tasarionban!

Azt mondtam: jól van.

És jártam Nyár idején Ossiriand szilfái alatt.

Ó! Nyár, fényed-zenéd Ossirban,

a Hét Folyónál!

Éreztem: nincs is jobb már.

Neldoreth bükkerdőiben az Ősz szele járt velem.

Ó! levelek aranya, pirosa, sóhaja ott

Taur-na-neldorban, Ősz!

Vágyam se győz.

Dorthonion fennsíkjainak fenyői között talált a Tél.

Ó! szél s fehérség, tar ág-bog

Orod-na-Thôn roppant Tele!

Egekig szárnyalt szívem éneke.

S most mind e vidék a víz alatt,

S én járom Ambaronát, Tauremornát, Aldalómét,

Földem járom Fangorn földjén,

Hosszú gyökerek közt,

Múlt évek, hullt évek vadon avarában gázol a lábam

Tauremornalóméban.