Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tomlinson, Charles: Fiascherino

Tomlinson, Charles portréja

Fiascherino (Angol)

Over an ash-fawn beach fronting a sea which keeps
Rolling and unrolling, lifting
The green fringes from submerged rocks
On its way in, and on its way out
Dropping them again, the light

Squanders itself, a saffron morning
Advances among foam and stones, sticks
Clotted with black naphtha
And frayed to the newly carved
Fresh white of chicken flesh.

One leans from the cliff-top. Height
Distances like an inverted glass; the shore
Is diminished but concentrated, jewelled
With the clarity of warm colours
That, seen more nearly, would dissipate

Into masses. This map-like interplay
Of sea-light against shadow
And the mottled close-up of wet rocks
Drying themselves in the hot air
Are lost to us. Content with our portion,

Where, we ask ourselves, is the end of all this
Variety that follows us? Glare
Pierces muslin; its broken rays
Hovering in trembling filaments
Glance on the ceiling with no more substance

Than a bee's wing. Thickening, these
Hang down over the pink walls
In green bars, and flickering between them,
A moving fan of two colours,
The sea unrolls and rolls itself into the low room.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cafe335.daum.net

Fiascherino (Magyar)

Hamvas-őzbarna part fölött, ahol tenger görög
Oda és vissza folyvást, s a víz-
Lepte sziklák zöld rojtjait
Menet megemeli, jövet
Leejti újra, a fény

Elfecsérlődik, sáfrány reggel
Nyomul hab s kövek közt, de megreked
Fekete nafta ragacsában,
Azon frissiben leszelt
Üde csirkehús-fehérségben.

Lehajolsz a szirtcsúcsról. Domb-
Közök, mint egy felfordított pohár; a part
Csökkent, de sűrűlt; meleg
Színek derűjével ékes: közelebbről
Nézve masszává foszlanának

Szét. Az árnyék-hátterű tengerfénynek
Ez a térképszerű közjátéka
Meg a tarka premier plan, a forró
Levegőn szárítkozó nedves szikláké,
Már nem a mienk. Beérve azzal, ami jut,

Hol ér véget, kérdezzük magunktól, mindez
A változatosság a nyomunkban? Verőfény
Muszlint döf át; tört sugarai
Reszketeg rostok közt lengve
A mennyezeten ragyognak, nem anyagszerűbben,

Mint egy méhszárny. Megsűrűsödve,
Lecsüngnek a rózsaszín falakra
Zöld nyalábokban, és vibrálva köztük,
Mozgó, kétszínű legyező,
Görög ide-oda a tenger az alacsony szobában.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Sz.

minimap