Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Tomlinson, Charles: Tramontana at Lerici

Tomlinson, Charles portréja

Tramontana at Lerici (Angol)

Today, should you let fall a glass it would
Disintegrate, played off with such keenness
Against the cold's resonance (the sounds
Hard, separate and distinct, dropping away
In a diminishing cadence) that you might swear
This was the imitation of glass falling.

Leaf-dapples sharpen. Emboldened by this clarity
The minds of artificers would turn prismatic,
Running on lace perforated in crisp wafers
That could cut like steel. Constitutions,
Drafted under this fecund chill, would be annulled
For the strictness of their equity, the moderation of their pity.

At evening, one is alarmed by such definition
In as many lost greens as one will give glances to recover,
As many again which the landscape
Absorbing into the steady dusk, condenses
From aquamarine to that slow indigo-pitch
Where the light and twilight abandon themselves.

And the chill grows. In this air
Unfit for politicians and romantics
Dark hardens from blue, effacing the windows:
A tangible block, it will be no accessory
To that which does not concern it. One is ignored
By so much cold suspended in so much night.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://clairenewcastle.blogspot.hu

Napnyugta Lericiben (Magyar)

Ma, ha leejtenél egy poharat, széjjel-
Porlana, oly élesen kicsengve a
Rezonáns hideg ellenében (kemény,
Tiszta, különvált hangok, csökkenő
Kadenciában, elhalók), hogy esküdnél, egy
Leejtett pohár imitációja volt ez.

Élesebb lomb-foltok. E tisztaságtól merészen
Prizmatizálódnának kézműves-elmék,
Futva friss ostyába perforált csipkén,
Mely acélként vág. Ily termékeny hidegben
Fogant törvények semmissé lennének
Szigorú egyensúlyuk s mérsékelt irgalmuk miatt.

Este, megrémít az ily meghatározás
Annyi zöld vesztén, amit csak a szem feltalál,
Megint annyit sűrít a táj,
A makacs homályba felitatva,
Akvamarinból abba a lassú indigóba,
Ahol a fény s alkony egymásra hagyatkozik.

S egyre vacogtatóbb. Ebben a levegőben,
Mely politikusnak s romantikusnak nem való,
Kékből keményül a sötét, ablakokat kitöröl:
Tapintható tömb, nem lesz tartozéka annak,
Ami nem tartozik rá. Ügyet sem vet reám
Annyi hideg, ami csüng annyi éjben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap