Urmuz (Demetru Demetrescu-Buzău) (1883–1923) Művek   hu ro

Életrajz

A lexikális adatok szerint Urmuz, aki D. Demetrescu-Buzău néven 1883-ban Curtea de Argeșban született, és 1923-ban, negyvenéves korában Bukarestben agyonlőtte magát, a dadaizmus egyik előfutára, akinek írásait 1916 előtt, tehát a dadaizmus „hivatalos" megszületése előtt már olvasták román kortársai. A román avantgarde e legeredetibb figurája jogot végzett, majd bíró, illetve kúriai jegyző volt haláláig. Arghezi fedezi fel és közli néhány írását, de kötete csak halála után, 1930-ban jelent meg - ennek terjedelme mindössze ötven oldal, az impresszióit és vázlatait tartalmazó feljegyzésekkel s a levelekkel együtt. Ez utóbbiak napi ügyekre vonatkoznak, és nélkülöznek minden irodalmi értéket. A mű, Urmuz műve, amely az őt túlélő kortársakból nemcsak az úttörőnek kijáró tiszteletet, de a XX. század szüntelenül megújuló irányzatának élén álló zseninek kijáró ünneplést váltotta ki, mindössze negyven oldal. Költészet, magyarázói szerint, próza, formájára nézve.

Az utókor olykor már-már a paroxizmusig fokozódó lelkesedése André Breton, Tristan Tzara, Camus, Ionesco, Kafka, Joyce, Beckett nevét emlegeti, róla szólva a nyugati avantgarde szinte egyetlen jelentős képviselője sem marad említetlenül, s ez annyiban jogos, hogy időben Urmuz valóban megelőzi az irányzat nagyjait, s a szellemi rokonság is kétségtelen közte s az európai avantgarde számos képviselője között, meg az is bizonyos, hogy a hatás, amit a román irodalomra gyakorolt, máig tartó. Azt, hogy kedvezőbb körülmények között mivé lehetett volna Urmuz, töredékes életműve csak sejteti.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)