Vethamani, Malachi Edwin: Mother Doll

It is another Sunday visit 
to Amma’s house.
 
Powdered and dressed.
(My sister fusses over Amma)
There she sits on her chair.
 
Her eyes see.
It’s not me.
Hers is a distant, lost gaze.
 
Every Sunday
I see my mother freshly bathed and dressed,
awaiting my brother to take her to church.
 
Amma yawns.
She is tired of sitting up.
Is she tired playing my sister’s mother doll?
My sister does not seem to tire.
 
I look away.

Újabb vasárnapi látogatás
Ammánál.
 
Bepúderezve és felöltöztetve
– a húgom fontoskodik Amma körül –
ott ül a székében.
 
Lát a szemével.
Nem engem.
Az övé távolba révedő bámulás.
 
Minden vasárnap
frissen megfürdetett és felöltöztetett anyámat látom,
amint arra vár, hogy az öcsém templomba vigye.
 
Amma ásít.
Fárasztja már az ülés.
Fárasztja már, hogy a húgom anyababája legyen?
Úgy tűnik, a húgom nem fárad el.
 
Elfordulok.