Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Viereck, Peter: Az elültetett koponya (The Planted Skull Magyar nyelven)

Viereck, Peter portréja

The Planted Skull (Angol)

„Toute forme créée, même par l'homme, est immortelle. Car la forme est indépendante de la matière, et ce ne sont pas les molécules qui constituent la forme.”
Charles Baudelaire - Mon cœur mis à nu*

1
The night he died, earth's images all came
To gloat in liberation round his tomb.
Now vengeful colors, stones, and faces dare
To argue with his metaphor;
And stars his fancy painted on the skies
Drop down like swords
                     to pierce his too wide eyes.

2
Words that begged favor at his court in vain-
Lush adverbs, senile rhymes in tattered gowns-
Send notes to certain exiled nouns
And mutter openly against his reign.
While rouged cliches hang out red lights again,
Hoarse refugees report from far-flung towns
That exclamation-marks are running wild
And prowling half-truths carried off a child.

3
But he lives on in Form, and Form shall shatter
This tuneless mutiny of Matter.
His bones are dead; his voice is horribly strong.
Those famed vibrations of life's dancing dust,
Whose thrice-named pangs are "birth" and "death" and "lust,"
Are but the spilt iambics of his song.
Scansion of flesh in endless ebb and flow,
The drums of duty and renown's great gong-
Mere grace-notes of that living thousand-year
Tyrannic metronome whose every gear
Is some shy craftsman buried long ago.
What terror crowns the sweetness of all song?

4
What hardness leaps at us from each soft tune
And hammers us to shapes we never planned?
This was a different dying from our own.
                   Call every wizard in the land-
Bell, book, and test tube; let the dark be rife
With every exorcism we command.
In vain. This death is stronger than our life.

5
In vain we drive our stakes through such a haunter
Or woo with spiced applaudings such a heart.
His news of April do but mock our Winter
Like maps of heaven breathed on window-frost
By cruel clowns in codes whose key is lost.
Yet some sereneness in our rage has guessed
That we are being blessed and blessed and blessed
When least we know it and when coldest art
Seems
           hostile,
                      useless,
                                 or apart.

6
Not worms, not worms in such a skull
But rhythms, rhythms writhe and sting and crawl.
He sings the seasons round, from bud to snow.
And all things are because he willed them so.

 
*Charles Baudelaire - My Heart Laid Bare



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://archive.org/stream

Az elültetett koponya (Magyar)

„Toute forme créée, même par l'homme, est immortelle. Car la forme est indépendante de la matière, et ce ne sont pas les molécules qui constituent la forme.”
Charles Baudelaire - Mon cœur mis à nu*

1
Halála éjén a föld képei
mind sírjához jöttek: ujjongani -
mertek már dühödt színek, kövek, arcok
jelképei ellen hirdetni harcot.            
Csillagok, miket ő festett az égre,    
tárként zuhogtak       
                      tágra nyílt szemébe.

2
Szavak, mik kegyét lesték udvaránál -
buja jelzők s agg rímek rongya repked -
üzengetnek száműzött főneveknek,
zúgnak, morognak: ez nyílt lázadás, már.
Feslett klisék; vörös lámpája strázsál,
menekültek rekedt hangon hebegnek:
felkiáltójelek törnek ránk maholnap
s féligazságok gyermeket raboltak.

3
Ő a Formában él tovább: a Forma
a dolgok zendülését eltiporja.
Csontja halott; de hangja száll sikongva.
Lét-porszemek tánca s könyed sugársáv,
hármas nyilalás: születés, halál s vágy:
mind, mind a verse: jámbusait ontja!
A hús üteme: örök ár-apály,
kötelesség dobjai, hírnév gongja -
futamai az élő ezredévnek,
zsarnok metronóm-kerekei élnek,
alkotóik rég eltemetve már.
Mily iszony koszorúz, ó, ének, naponta?

4
Minden lágy hangból mily keménység ront ránk,
s kalapál nem sejtett formákba minket?
Ez más halál volt, nem, nem a mi formánk.
               Hívjátok össze bölcseinket:
harang, könyv, próbacső - teljék a lég
ördögűzéssel - küldjük harcba mindet!
Jaj, e halál erősebb, mint a lét!

5
Hiába döfsz karót ily kísértőbe,
vagy áltatsz csalfa tapssal ily kufárt.
Gúnyt űz telünkből április gyors híre
mint égi térkép: kegyetlen pojácák
fújtak ablak jegére titkos ábrát.
Ám dühünkben a derű egy sugára
azt súgja: áldás, áldás gyúl a gyászra,
mikor nem sejtjük, s úgy látjuk, csak árt
a művészet:
                hideg
                        távoli
                                 zárt.

6
Ily koponyában nem férgek, nem férgek,
de ritmusok, ritmusok kúsznak, élnek.
Zeng ha rügy pattan, zeng ha havazik,
s azért van minden, mert ő akarta így.

 
*Charles Baudelaire - Lecsupaszított szívem



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap