Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Walcott, Derek: Ünnepnapok (Sabbaths, W.I. Magyar nyelven)

Walcott, Derek portréja
Orbán Ottó portréja

Vissza a fordító lapjára

Sabbaths, W.I. (Angol)

Those villages stricken with the melancholia of Sunday,
in all of whose ocher streets one dog is sleeping

those volcanoes like ashen roses, or the incurable sore
of poverty, around whose puckered mouth thin boys are
selling yellow sulphur stone

the burnt banana leaves that used to dance
the river whose bed is made of broken bottles
the cocoa grove where a bird whose cry sounds green and
yellow and in the lights under the leaves crested with
orange flame has forgotten its flute

gommiers peeling from sunburn still wrestling to escape the sea

the dead lizard turning blue as stone

those rivers, threads of spittle, that forgot the old music

that dry, brief esplanade under the drier sea almonds
where the dry old men sat

watching a white schooner stuck in the branches
and playing draughts with the moving frigate birds

those hillsides like broken pots

those ferns that stamped their skeletons on the skin

and those roads that begin reciting their names at vespers

mention them and they will stop
those crabs that were willing to let an epoch pass
those herons like spinsters that doubted their reflections
inquiring, inquiring

those nettles that waited
those Sundays, those Sundays

those Sundays when the lights at the road's end were an occasion

those Sundays when my mother lay on her back
those Sundays when the sisters gathered like white moths
round their street lantern

and cities passed us by on the horizon



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Ünnepnapok (Magyar)

Azok a vasárnapi mélabú sebében fetrengő falvak,
akárhány okker utca, mindben egy kutya alszik

Azok az égő rózsához vagy a nyomor gyógyíthatatlan
sebéhez hasonló vulkánok, lebiggyesztett ajkuk körül
sovány fiúk árulják a sárga kénkövet

az égett banánlevél mely egykor táncolni tudott
a folyó mely törött kristályból vetett ágyban alszik
a kakaóliget ahol egy zöld és sárga hangon
vijjogó narancsbóbitás madár
elveszítette a fuvoláját

a gumifák lesült bőrhöz hasonló kérge néma küszködésük hogy megszabaduljanak a tenger emlékétől

a kő módjára kéklő döglött gyík

azok a folyók, a szapora patakok, melyek folyton ugyanazt a zenét írják újra

az a poros, rövidke sétány a még porosabb tengeri
mandulafák alatt ahol az öregek üldögéltek

figyelték a lombokba akadt fehér sónert*
és a szemük a fregattmadarak mozgásával sakkozott

azok a törött edénynek látszó domboldalak

azok a páfrányok melyek a bőrünkre pecsételték a port

azok az utak melyek vecsernyetájt kántálni kezdték a nevüket

említsd meg őket és eltűnnek
azok a megsemmisülés korára váró rákok
azok a saját észrevételeikben is kétkedő gémek
a kérdést kérdésre halmozók

az a lesben álló csalán
azok a vasárnapok, azok a vasárnapok

azok a vasárnapok mikor az út végi lámpák fénye lehetőségnek látszott

azok a vasárnapok mikor anyám heverészhetett egy kicsit
azok a vasárnapok mikor a lányok egy utcai lámpa alatt
álldogáltak

és fények siklottak a horizonton 

 

*Sóner (schooner, sooner), hosszú, keskeny testű, 3-500 tonna raksúlyú hajó, melynek rendszerint csak két árboca van.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap