Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Warren, Robert Penn: A kert (The Garden Magyar nyelven)

Warren, Robert Penn portréja
Hárs Ernő portréja

Vissza a fordító lapjára

The Garden (Angol)

On prospect of a fine day in early autumn
 
How kind, how secret, now the sun
Will bless this garden frost has won.
And touch once more, as once it used,
The furled boughs by cold bemused.
Though summered brilliance had but room
In blossom, now the leaves will bloom
Their time, and take from milder sun
An unreviving benison.
 
No marbles whitely gaze among
These paths where gilt the late pear hung:
But branches interlace to frame
The avenue of stately flame
Where yonder, far more bold and pure
Than marble, gleams the sycamore.
Of argent tone and cunning shaft
Propped nobler than the sculptor's craft.
 
The hand that crooked upon the spade
Here plucked the peach, and thirst allayed;
Here lovers paused before the kiss,
Instructed of what ripeness is:
Where all who came might stand to try
The grace of this green empery,
Now jay and cardinal debate,
Like twin usurpers, the ruined state.
 
But he who sought, not love, but peace
In such rank plot could take no ease:
Now poised between the two alarms
Of summer's lusts and winter's harms,
Only for him these precincts wait
In sacrament that can translate
All things that fed luxurious sense
From appetite to innocence.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thefreelibrary.com

A kert (Magyar)

Egy szép nap reményében koraősszel
 
A nap szelíden áldja meg
a kertet most, hogy a hideg
az úr, s a zsibbadt fák hegyét,
mint rég, végigsimítja még.
Bár virágokban volt helye
a nyár tüzének eleve,
most a levél hord, mint virág,
fel nem támasztó glóriát.
 
Az arany körtéktől szegett
pástok közt nem márvány dereng:
ágak sűrűje fon az út
lángjai köré koszorút,
hol a márványnál vakítóbb
s merészebb szikomor ragyog –
ezüstös törzs, hajló sudár,
szebb, mint amit szobrász csinál.
 
A kéz, mely az ásóra forrt,
itt gyűjtött barack-zamatot;
hogy mi az érés - szeretők
tanulták itt a csók előtt.
Hol mind, ki erre jött, megállt
csodálni e királyi bájt,
most szajkó s pinty taglalja két
bitorlóként a csőd nemét.
 
De nem nyughat, ki szerelem
helyett békét várt e helyen;
tél kínja s nyári örömök
riasztó egyensúlya közt
néz rá e táj szentsége, mely
ártatlansággal váltja fel
az étvágyat, mellyel színig
tölti a föld érzékeink.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. E.

minimap