Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Whitman, Walt: Most (As I Walk These Broad, Majestic Days Magyar nyelven)

Whitman, Walt portréja

As I Walk These Broad, Majestic Days (Angol)

As I walk these broad, majestic days of peace,
(For the war, the struggle of blood finished, wherein, terrific Ideal!
Against vast odds, having gloriously won,
Now thou stridest on – yet perhaps in time toward denser wars,
Perhaps to engage in time in still more dreadful contests, dangers,
Longer campaigns and crises, labors beyond all others;)
– As I walk solitary, unattended,
Around me I hear that eclat of the world – politics, produce,
The announcements of recognised things – science,
The approved growth of cities, and the spread of inventions.

I see the ships, (they will last a few years,)
The vast factories, with their formen and workmen,
And heare the indorsement of all, and do not object to it.

But I too announce solid things;
Science, ships, politics, cities, factories, are not nothing – I watch them,
Like a grand procession, to music of distant bugles, pouring, triumphantly moving – and grander heaving in sight;
They stand for realities – all is as it should be.

Then my realities;
What else is so real as mine?
Libertad, and the divine average – Freedom to every slave on the face of the earth,
The rapt promises and luminè of seers – the spiritual world – these centuries lasting songs,
And our visions, the visions of poets, the most solid announcements of any.

For we support all, fuse all,
After the rest is done and gone, we remain;
There is no final reliance but upon us;
Democracy rests finally upon us (I, my brethren, begin it,)
And our visions sweep through eternity.



KiadóBudapest, Magvető Kiadó
Az idézet forrásaSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 282, 284. p.

Most (Magyar)

Most, mikor a béke fenséges napjaiban járok,
(Mert a harcnak, véres küzdelemnek vége, ó riasztó Eszmény!
Amelyben dicsőségesen nyertük a csatát,
S most, hogy tovább méri lábad az utat, talán még gyakoribb
Háboruk felé közelítesz,
Talán sokkalta dörgőbb viták, veszedelmek várnak reád,
Keményebb viadalok, válság és mindent felülmuló robot;)
Most, mikor magányosan lépkedek és senki sem kisér,
hallom a világ lármáját körülöttem – politikát, termelő munkát,
Közismert ügyek – tudomány – hireit,
S hogy városok növekednek és találmányok születnek.

Látok hajókat, (néhány évig elélnek.)
Hatalmas gyárakat, vezetőkkel és munkásokkal,
És nem kifogásolom nagyságukat.

De én tartósabb dolgokat is hirdetek;
Tudomány, hajó, politika, gyárak életét se mondom semminek – mert valamennyi valóság:
Távoli kürtök muzsikájára nagy hosszu menet domborodik a szemhatáron, gőgös, győzelmes léptekkel, pompásan, mert igy helyes ez.
Ezután, ime az én valóságom.

Mi lehet olyan természetesen igaz, mint az enyém?
Szabadság, ez az isteni mérték – Szabadság minden rabszolgának a földön,
Az elragadtatott hű igéretek, vagy a látnok világossága – a szellem birodalma – e századokig zengő énekek
És a mi látomásaink, a költők jövőbe küldött szeme, tovább él mindeneknél.

Mert minden széthullt darabot összeszedünk s pártfogolunk
És ha már minden feladatunkat elvégeztük, fennmaradunk az időben;
Végső hitelünk csak nekünk van;
Mirajtunk nyugszik a demokrácia, mi őrizzük (Testvéreim, én kezdem)
És látomásaink végigsöpörnek az örökkévalóságon.



KiadóBudapest, Magvető Kiadó
Az idézet forrásaSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 283, 285. p.

minimap