Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Whitman, Walt: Gyere csak haza a rétről, apám (Come Up from the Fields Father Magyar nyelven)

Whitman, Walt portréja

Come Up from the Fields Father (Angol)

Come up from the fields father, here's a letter from our Pete,

And come to the front door mother, here's a letter from thy dear son.

 

Lo, 'tis autumn,

Lo, where the trees, deeper green, yellower and redder,

Cool and sweeten Ohio's villages with leaves fluttering in the

moderate wind,

Where apples ripe in the orchards hang and grapes on the trellis'd vines,

(Smell you the smell of the grapes on the vines?

Smell you the buckwheat where the bees were lately buzzing?)

 

Above all, lo, the sky so calm, so transparent after the rain, and

with wondrous clouds,

Below too, all calm, all vital and beautiful, and the farm prospers well.

 

Down in the fields all prospers well,

But now from the fields come father, come at the daughter's call.

And come to the entry mother, to the front door come right away.

 

Fast as she can she hurries, something ominous, her steps trembling,

She does not tarry to smooth her hair nor adjust her cap.

 

Open the envelope quickly,

O this is not our son's writing, yet his name is sign'd,

O a strange hand writes for our dear son, O stricken mother's soul!

All swims before her eyes, flashes with black, she catches the main

words only,

Sentences broken, gunshot wound in the breast, cavalry skirmish,

taken to hospital,

At present low, but will soon be better.

 

Ah now the single figure to me,

Amid all teeming and wealthy Ohio with all its cities and farms,

Sickly white in the face and dull in the head, very faint,

By the jamb of a door leans.

 

Grieve not so, dear mother, (the just-grown daughter speaks through

her sobs,

The little sisters huddle around speechless and dismay'd,)

See, dearest mother, the letter says Pete will soon be better.

 

Alas poor boy, he will never be better, (nor may-be needs to be

better, that brave and simple soul,)

While they stand at home at the door he is dead already,

The only son is dead.

 

But the mother needs to be better,

She with thin form presently drest in black,

By day her meals untouch'd, then at night fitfully sleeping, often waking,

In the midnight waking, weeping, longing with one deep longing,

O that she might withdraw unnoticed, silent from life escape and withdraw,

To follow, to seek, to be with her dear dead son.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://classiclit.about.com/library

Gyere csak haza a rétről, apám (Magyar)

 

Gyere csak haza a rétről, apám, ni, Péter levelet írt,

és gyere csak ki a kapuba, anyám, ni, írt a drága fiad.

 

Nézd, itt az ősz,

nézd, ott a fák, sötétebb zöld, sárgább, rőtebb a színük,

hűsítik s édes illatukba vonják Ohio falvait remegő levelükkel

az enyhe szélben,

ott érett alma csüng a kertben s szőlő a lécre futó venyigén.

(érzed a szőlő illatát a tőkén?

Érzed a tatárka szagát, ott, hol a minap zömmögtek a méhek?)

 

És mindezek fölött, csak nézd, az ég olyan szelíd, áttetszi az

eső után, csupa csudaformájú felleg,

alant is minden oly szelíd, és minden él és gyönyörű, s tanyánk

szépen virul.

 

Lenn a mezőn minden szépen virul,

de gyere már haza a rétről, apám, gyere már, ha a lányod hív,

és gyere csak ki a küszöbre, anyám, a kapuhoz jöjj egyenest.

 

Úgy fut, ahogy csak bír, valami rosszat sejt, a lépte inog,

nem veszteget időt simitkozásra, főkötőjét sem igazítja meg.

 

Tépd fel a borítékot,

ó, az ő neve áll a sorok alatt, de ez nem a fiunk írása,

ó, valami idegen keze írt a drága fiunk helyett, ó porba

sújtott anyai szív!

Szeme előtt minden megimbolyog, káprázik, feketét lát, csak

a lényegét érti a szóknak,

félmondatokat, lőtt seb a mellén, lovasok rohama, kórház,

bágyadt jelenleg, hamarosan javul.

 

Ó, ez az egy alak itt előttem,

a bőnépű, dús Ohio közepén, amely csupa város ,csupa tanya,

arca halotti sápadt, agya tompa, közel az ájuláshoz a kapu-

félfára dől.

 

Ne sírj annyira, édesanyám, (tördeli a süldő leányka zokogva,

körötte megrémülve, némán szorongnak húgai),

anyám, szívem, hát olvasd, Péter jobban lesz nemsokára.

 

Jaj, a boldogtalan fiú, nem lesz jobban soha (nem is beteg az

már,bátor, egyszerű lélek),

míg a család ott álldogál a kapuban, befejezte,

meghalt az egyetlen fiú.

 

Bezzeg az anyja, az beteg,

sovány testén csakhamar gyászruha feketéllik,

nappal nem kell az étel, éjjel vonaglik ágyán, gyakran fölébred,

ha éjféltájt fölébred, zokog s eped mély epedéssel,

ó, bár eltűnne innen, úgy, hogy senki se látná, csöndben meg-

menekülne az élettől, s eltűnne,

hogy nyomon követhesse, hogy megkereshesse édes holt

gyermekét, és el se hagyja többé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu/archives

minimap