Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilbur, Richard: Hang az asztal alól (A voice from under the table Magyar nyelven)

Wilbur, Richard portréja

A voice from under the table (Angol)

to Jane and Robert Brooks

 

How shall the wine be drunk, or the woman known?

I take this world for better or for worse,

But seeing rose carafes conceive the sun

My thirst conceives a fierier universe:

And then I toast the birds in the burning trees

That chant their holy lucid drunkenness;

I swallowed all the phosphorus of the seas

Before I fell into this low distress.

 

You upright people all remember how

Love drove you first to the woods, and there you heard

The loose-mouthed wind complaining Thou and Thou;

My gawky limbs were shuddered by the word.

Most of it since was nothingbut charades

To spell that hankering out and make an end,

But the softest hands against my shoulder-blades

Only increased the crying of the wind.

 

For this the goddess rose from the midland sea

And stood above the famous wine-dark wave,

To ease our drouth with clearer mystery

And be a South to all our flights of love.

And down by the selfsame water I have seen

A blazing girl with skin like polished stone

Splashing until a far-out breast of green

Arose and with a rose contagion shone.

 

"A myrtle-shoot in hand, she danced; her hair

Cast on her back and shoulders a moving shade."

Was it some hovering light that showed her fair?

Was it of chafing dark that light was made?

Perhaps it was Archilochus' fantasy,

Or that his saying sublimed the thing he said.

All true enough; and true as well that she

Was beautiful, and danced, and is now dead.

 

Helen was no such high discarnate thought

As men in dry symposia pursue,

But was as bitterly fugitive, not to be caught

By what men's arms in love or fight could do.

Groan in your cell; rape Troy with sword and flame;

The end of thirst exceeds experience.

A devil told me it was all the same

Whether to fail by spirit or by sense.

 

God keep me a damned fool, nor charitably

Receive me into his shapely resignations.

I am a sort of martyr, as you see,

A horizontal monument to patience.

The calves of waitresses parade about

My helpless head upon this sodden floor.

Well, I am down again, but not yet out.

O sweet frustrations, I shall be back for more.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://letters.mobile.salon.com/opinion

Hang az asztal alól (Magyar)

Jane és Robert Brookshoz

 

Bort hogyan isznak? Vagy asszonyt hogyan

Ölelnek? - A lét olyan, amilyen,

Ám, ha rőt kancsóm napfénytől fogan,

Szomjam még izzóbb világegyetem.

Köszöntöm tűz-fán mind a madarat,

Kik zengik fénylő részegségüket.

Tenger foszforral tömtem magamat,

Míg e mélységes nyomor ellepett.

 

Kétlábra-állt népség, emlékszel-e,

Mikor erdőbe vert a vágyad, ott

Megnyílt ajakkal szél nyögött: te... te...

Ez a szó ingó lényemig hatott.

Azóta bűvészkedés az egész,

Hogy elkergessem bizsergésemet,

Ám lapockámon két puhácska kéz

Csak még jobban nyögette a szelet.

 

A Földköz-tenger istennője jött,

S megállt a híres borszín vizeken,

Poklunk hűtve tisztább titkok között,

S hogy vágy-röpteink Délszaka legyen.

S pont ugyanott a partnál láttam én

Csiszolt-kő-sima bőrű tűz-leányt,

Pocsolt, míg duzzadó zöld kebelén

Lángot ragálynak rőtes színe hányt.

 

„Kezében mirtusz-ág, táncolt, s haja-

Árnyéka hátán-vállán repdezett."

Mi tette tündérré? - Fény-glória?

S e fény? - Hánytorgó éjből született?

Arkhilokhosz képzelete talán,

Vagy szava, mi tárgyának fényt adott?

Ez is, az is lehet; s bizony: a lány

Gyönyörű volt, táncolt és most halott.

 

Heléna sem volt oly szent gondolat,

Mint mit tudósként űz a férfinép,

Ám épp úgy elillant, hogy férfiak

Ágyban, harcban karjukba ne vegyék.

Nyögj rács közt; várjon Trója dőlt fala:

Szomjad a tudás nem szünteti meg.

S egy ördögtől hallottam: egykutya,

Ha tested mond csődöt vagy szellemed.

 

Isten tartson bár hülyének, s kegye

A lemondók közé be ne vegyen:

Kész mártír vagyok, látjátok, ugye?

A türelem szobra, vízszintesen.

Pincérnők vádlija grasszál-forog

A lucskos földre dőlt fejem fölött.

Nos, újra lent, de ki még nem vagyok.

Sok szép bukás! És még többel jövök!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap