Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilbur, Richard: Junk

Wilbur, Richard portréja

Junk (Angol)

Huru Welandes

worc ne geswiceσ?

monna ænigum

σara σe Mimming can

heardne gehealdan.

 

Waldere

 

An axe angles

                      from my neighbor’s ashcan;

It is hell’s handiwork,

                                  the wood not hickory,

The flow of the grain

                                  not faithfully followed.

The shivered shaft

                              rises from a shellheap

Of plastic playthings,

                                  paper plates,

And the sheer shards

                                  of shattered tumblers

That were not annealed

                                     for the time needful.

At the same curbside,

                                  a cast-off cabinet

Of wavily warped

                             unseasoned wood

Waits to be trundled

                                 in the trash-man’s truck.

Haul them off! Hide them!

                                           The heart winces

For junk and gimcrack,

                                     for jerrybuilt things

And the men who make them

                                               for a little money,  

Bartering pride

                        like the bought boxer

Who pulls his punches,

                                     or the paid-off jockey  

Who in the home stretch

                                       holds in his horse.  

Yet the things themselves

                                         in thoughtless honor

Have kept composure,

                                    like captives who would not

Talk under torture.

                              Tossed from a tailgate

Where the dump displays

                                         its random dolmens,

Its black barrows

                            and blazing valleys,

They shall waste in the weather

                                                  toward what they were.

The sun shall glory

                               in the glitter of glass-chips,

Foreseeing the salvage

                                    of the prisoned sand,  

And the blistering paint

                                      peel off in patches,

That the good grain

                                be discovered again.

Then burnt, bulldozed,

                                     they shall all be buried  

To the depth of diamonds,

                                          in the making dark

Where halt Hephaestus

                                     keeps his hammer

And Wayland’s work

                                   is worn away.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Vacakok (Magyar)

„A Wayland-verte

vas sose vásik,

Ha Mimming-mester

markolja meg

Kemény kezével."

 

Waldere

 

Szekerce áll ki

                       szomszédom szemetéből;

Kontár kéz műve:

                            nyele nem keményfa,

S nem őrzi folyvást

                               a fa-ér futását.

A nyaklott nyél

                         a szennybe nyomódik

Plasztikbabák,

                      papírpoharak közt,

Csorbult csuprok

                          cserepével együtt,

Mit hevítésre

                     hamar ért a hűtés.

A járda szélén

                       száműzött szekrény,

Hullámos fájú,

                        hepehupás,

Itt várja: szórják

                         szemetesszekérre.

Szedd össze! Dugd el!

                                   Szívem szakad

Minden barkácsolt,

                              bütykölt bóvlitól,

S tőle, ki faragta

                          feladva fityingért

Büszkeségét, mint

                             bundázó box-sztár,

Ki vigyázva üt, vagy

                                 vesztegetett zsoké,

Ki a célt látva

                      lassít lován.

Maguk a holmik

                         hősként s hebehurgyán

Védik valójuk,

                      mint rab, ki nem vall

Kínzás között sem.

                             De kupacra kihányva,

Hol a szemét szeszélye

                                    dolmeneket szül,

S homály-hegyet

                           tűz-horhosokkal,

Végül visszaválnak

                              azzá, mik voltak. –

Üvegbe ütődve

                         nap ül ünnepet, mert

A rab homokszem

                             szabadul a szilánkból,

S a feljött festék

                          foltokban hámlik

Magát a fa-mintát

                            mutatva megint.

Ám törve, tüzelve

                            temetik be végül

Gyémántos mélybe,

                                munkás éjbe mindet,

Hol Héfaisztosz

                          kalapácsa hull,

S Wayland keze-műve

                                    miszlikbe mállik.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap