Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Wilbur, Richard: Love Calls Us to the Things of This World

Wilbur, Richard portréja

Love Calls Us to the Things of This World (Angol)

The eyes open to a cry of pulleys,

And spirited from sleep, the astounded soul

Hangs for a moment bodiless and simple

As false dawn.

Outside the open window

The morning air is all awash with angels.

 

Some are in bed-sheets, some are in blouses,

Some are in smocks: but truly there they are.

Now they are rising together in calm swells

Of halcyon feeling, filling whatever they wear

With the deep joy of their impersonal breathing;

 

Now they are flying in place, conveying

The terrible speed of their omnipresence, moving

And staying like white water; and now of a sudden

They swoon down into so rapt a quiet

That nobody seems to be there.

The soul shrinks

 

From all that is about to remember,

From the punctual rape of every blessed day,

And cries,

„Oh, let there be nothing on earth but laundry,

Nothing but rosy hands in the rising steam

And clear dances done in the sight of heaven.''

 

Yet, as the sun acknowledges

With a warm look the world's hunks and colors,

The soul descends once more in bitter love

To accept the waking body, saying now

In a changed voice as the man yawns and rises,

 

„Bring them down from their ruddy gallows;

Let there be clean linen for the backs of thieves;

Let lovers go fresh and sweet to be undone,

And the heaviest nuns walk in a pure floating

Of dark habits,

keeping their difficult balance.''



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cs.berkeley.edu

A szeretet az evilági dolgokhoz fűz (Magyar)

Csiganyikorgásra nyitom szemem,

És álomittas lelkem meglepődve,

Testetlen függ, oly egyszerűn, akár a

Csalóka hajnal.

A tárt ablakon túl

A reggeli ég angyaloktól nedves.

 

Ki ágyneműbe öltözött, ki blúzba,

Ki kék köpenybe : ám mind létező.

S most együtt szállnak fel csöndes-derűsen

Lengve, s kitöltve, ki mit épp visel,

Személytelen, boldog lélegzetével.

 

Hol egyhelyben repül mind szörnyű gyorsan,

Mert mindenütt jelenvalón, s mozog

És áll, mint örvény, hol nagy hirtelen

Oly áhítatos hallgatásba bágyad,

Akárha eltűnt volna.

Lelkem elfut

 

Mindentől, mire emlékezni kéne,

Az erőszaktevő mindennapoktól,

S így szól:

„Bár csupa mosott ruha lenne

A világ, s csupa rózsás kéz a gőzben

S mennyekbe néző csupa tiszta tánc."

 

Ám hogy a nap meleg szeme

A föld sok púpját-színét elfogadja,

Lelkem keserű szeretettel ismét

Leszáll ocsúdó testembe, s megint szól,

Az ágyból kelők ásítozó hangján:

 

„Szálljatok le az akasztókötélről:

Tolvaj hátára jusson tiszta ing,

Sok pár vetkőzni tisztában mehessen,

S apácák sötétruha-örvényükben

Tisztán járván

el ne botoljanak!”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap