Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Williams, Tennessee: Férfi az étkezőkocsiban (The Man in the Dining Car Magyar nyelven)

Williams, Tennessee portréja

The Man in the Dining Car (Angol)

Scared motionless among sliding landscapes
humped or flattened beneath their incongruous load
of agrarian impedimenta,
  the man in the dining car
  ignored Wyoming,
was conscious only of what he wished to forget,
which clung to him all the closer because of his wanting to lose it.

Always when a partition lifted another one closed.

He was locked inside the airless box of his skull
  with only the perceptual members of his body,
  such as the eyes, the mouth, the fingers,
  and very briefly, the sex,
affording him some measure of escape.

Yes, he grew restive against confinement,
  bought a one-way ticket to another place,
  changed his name,
  enlarged his list of acquaintances
  with new faces
disappointingly similar to those before.

Now in the railroad diner
  he waited for motion
  to lift a stone from his breast.
But the stone kept traveling with him,
  got on the train at Manhattan, still remained at
  Chicago, still remained at St. Paul,
  still remained at Cheyenne,
appeared, in fact, to be making a transcontinental excursion.

He fingered his vest,
  took the watch out of his pocket,
  removed the chain,
  unfastened the top three buttons;
the weight remained.

What he carried with him was an invisible ballast.

He wondered how he would feel without it:
  very light? Immaterial even?
Yes, perhaps without it
  railway transportation would not be necessary at all;
  specific gravity would be lost altogether.

Metallic glimmerings
  in the vast noon sun above Wyoming
  would mark his aerial passage.
A subtle, complacent hum in the brilliant atmosphere
  would barely announce him to strangers.

But now, in the meantime, still
  with the bouillon cup before him containing a fine
  and colorless sediment of beef and grain,
he practiced the Yogi method
  of muscular relaxation,
  making himself slacken out like a broken string.

But still his mouth remained compressed and dry
  while his vision kept on catching
  the senseless succession of scudding telegraph poles.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

Férfi az étkezőkocsiban (Magyar)

Mozdulatlanul ült elsuhanó tájak között
meggörnyedve vagy lelapultan mezőgazdasági
felszerelésük összhangtalan terhe alatt
  a férfi az étkezőkocsiban,
  Wyomingot nem vette észre,
csak arról tudott, amit el akart felejteni,
arról, ami annál szorosabban tapadt hozzá, mennél inkább el akarta veszíteni.

Valahányszor egy kocka kinyílt, a másik bezárult.

De ő be volt zárva koponyájának levegőtlen dobozába,
  és csak testének érzékszervei,
  mint a szem, a száj, az ujjak
  és kurtán szólva a nemiség,
adtak neki módot a menekülésre.

Igen, mert föllázadt a zárka ellen,
  jegyet váltott egy másik állomásra,
  nevet változtatott,
  ismeretségének körét kibővítette
  új arcokkal,
de azok kiábrándítóan hasonlítottak az addigiakhoz.

És most a vasuti étkezőben
  várta, hogy a mozgás
  legördít egy követ a szívéről.
De a kő vele utazott,
  felszállt a  manhattani vonatra, jelen volt
  még Chicagóban, jelen volt még St. Paulban,
  jelen volt még Chayenne-ben,
már úgy látszott, transzkontinentális kirándulásra indult.

Mellényén babrált,
  óráját kihúzta zsebéből,
  levette a láncot
  kigombolta a három felső gombot,
de a súly megmaradt.

Láthatatlan poggyászt vitt magával.

Tűnődött, hogy érezné magát anélkül:
  nagyon könnyűnek? Sőt anyagtalannak?
Igen, talán anélkül
  egyáltalában nem volna szüksége vasuti
  közlekedésre: fajsúlyát teljesen elvesztené.

Fényes csillámlások
  a hatalmas déli napsütésben Wyoming fölött
  jeleznék légi átkelését.
Egy finom, önelégült zümmögés a ragyogó légburokban
  alighogy tudtul adná jelenlétét az idegeneknek.

De most és egyelőre még mindig a finom
  és színtelen marha- és gabonakivonatot
  tartalmazó erőleveses csészével maga előtt
az izomlazítás
  jóga módszerét gyakorolta,
  és mint elszakadt húrt, elengedte önmagát.

De még mindig összeszorította száraz ajkát,
  miközben tekintete továbbra is befogadta
  száguldó sürgönypóznák értelmetlen egymásutánját.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literatura.hu

minimap