Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Williams, William Carlos: A reggel (Morning Magyar nyelven)

Williams, William Carlos portréja
Kodolányi Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Morning (Angol)

on the hill is cool! Even the dead
grass stems that start with the wind along
the crude board fence are less than harsh.

— a broken fringe of wooden and brick fronts
above the city, fading out,
beyond the watertank on stilts,
an isolated house or two here and there,
into the bare fields.

The sky is immensely
wide! No one about. The houses badly
numbered.

Sun benches at the curb bespeak
another season, truncated poplars
that having served for shade
served also later for the fire. Rough
cobbles and abandoned car rails interrupted
by precipitous cross streets.

Down-hill
in the small, separate gardens (Keep out
you) bare fruit trees and among tangled
cords of unpruned grapevines low houses
showered by unobstructed light.

Pulley lines
to poles, on one a blue
and white tablecloth bellying easily.
Feather beds from windows and swathed in
old linoleum and burlap, fig trees. Barrels
over shrubs.

Level of
the hill, two old men walking and talking
come on together.

— Firewood, all lengths
and qualities stacked behind patched
out-houses. Uses for ashes.
And a church spire sketched on the sky,
of sheet-metal and open beams, to resemble
a church spire —

— These Wops are wise
— and walk about
absorbed among stray dogs and sparrows,
pigeons wheeling overhead, their
feces falling —

or shawled and jug in hand
beside a concrete wall down which,
from a loose water-pipe, a stain descends,
the wall descending also, holding up
a garden — On its side the pattern of
the boards that made the forms is still
discernible. — to the oil-streaked
highway —

Whence, turn and look where,
at the crest, the shoulders of a man
are disappearing gradually below the worn
fox-fur of tattered grasses —

And round again, the
two old men in caps crossing at
a gutter now, Pago, Pago! still absorbed.
— a young man's face staring
from a dirty window — Women's Hats — and
at the door a cat, with one fore-foot on
the top step, looks back —

Scatubitch!

Sacks of flour
piled inside the bakery window, their
paley trade-marks flattened to
the glass —

And with a stick,
scratching within the littered field —
old plaster, bits of brick — to find what
coming? In God's name! Washed out, worn
out, scavengered and rescavengered —

Spirit of place rise from these ashes
repeating secretly an obscure refrain:
This is my house and here I live.
Here I was born and this is my office —

— passionately leans examining, stirring
with the stick, a child following.
Roots, salads? Medicinal, stomachic?
Of what sort? Abortifacient? To be dug,
split, submitted to the sun, brewed
cooled in a teacup and applied?

Kid Hot
Jock, in red paint, smeared along
the fence. — and still remains, of —
if and if, as the sun rises, rolls and
comes again.

But every day, every day
she goes and kneels —

died of tuberculosis
when he came back from the war, nobody
else in our family ever had it except a
baby once after that —

alone on the cold
floor beside the candled altar, stifled
weeping — and moans for his lost
departed soul the tears falling
and wiped away, turbid with her grime.

Covered, swaddled, pinched and saved
shrivelled, broken — to be rewetted and
used again.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetrynook.com

A reggel (Magyar)

hűvös a hegyen! Még a holt fűszálak is
lágyan reszelnek szinte, felrezzenvén
a szélre a durva deszkakerítés tövében

- fa és tégla homlokzatok csorbult szegélye
a város fölött, belevész a kopár
mezőbe a gólyalábas víztárolón
túl, egy-két magányos ház mögött ott,
a pőre földeken.

Az égbolt
hatalmasan tág. Sehol senki. A házak
számozása rossz.

A járdán padok üzennek
más évszakról, a megcsonkított nyárfák
szolgálván árnyékkal szolgáltak már
tűznek is. Durva kockaköves úttest,
elhagyatott sínek, meredek kereszt
utcákkal szabdalva.

Lent a hegyoldalban
az elkerített kis kertekben (Itt ne járj
át) csupasz gyümölcsfák, a megmetszetlen
szőlő kusza indái közt alacsony házakra
záporozik zavartalanul a fény.

Szárító
kötelek feszítve póznák közé, egyiken
kék-fehér terítő hasa dagad szelíden.
Dunyhák az ablakokban, öreg linóleumba
meg zsákvászonba pólyázva fügefák. Hordók
a cserjék fölé borítva.

A hegy laposán két
öregember jön együtt, sétálva
beszélget.

- Tüzifa, minden méret és fajta,
halomban a toldott-foldott
budik mögött. A hamu haszna.
És az égre rajzolva; torony
fémlemezből, a gerendák kívül,
hogy templomforma legyen -

- Okosak ezek a digók
- és sétálnak tovább
elmerülten, kóbor kutyák és verebek közt,
fejük felett galambok csapdosnak, potyog
ürülékük -

vagy sálban, korsóval a
kézben betonfal mentén, melyen
a szivárgó csaptól folt fut lefelé,
fut lefelé a fal is,
kertet tartva meg - Rajta kivenni
még erezetét a zsaluzó
deszkáknak - az olajcsíkos
országúthoz -

Onnét pedig fordulj el
és nézz a hegygerincre, ahol egy férfi
válla tűnik le lassan a rongyos fű
róka-szűre alá -

És körbe megint, a
két sapkás öregember épp egy árkon kel át,
Pago, Pago! még mindig beszédbe merülten.
- fiatalember arca bambán egy piszkos
ablak mögül - Női Kalapok - és az
ajtóban a macska, mellső lábával
már a felső lépcsőn, visszanéz –

Siccteszuka!

Liszteszsákok
halma a pékség ablaka mögött, fakult
cégfeliratuk nekilapul
az üvegnek -

És bottal
a szemetes réten kotorászva -
régi vakolat, téglatörmelék - találni,
ami jön? Az Istenért! Szétázottan,
elnyűtten, átguberáltan, újra átguberáltan -

Hely szelleme, hamvakból támadj fel,
elfeledett refrént hajtogatva titkon:
Ez az én házam és itt lakom
Itt születtem és itt a dolgom -

- izgatottan hajol le, matat, kotor
a bottal, nyomában kisgyerek.
Gyökerek, saláták? Gyógyfüvek, gyomorra?
Mifélék? Gyermekelhajtók? Elássák,
szétvágják, napra terítik, megfőzik,
csészében hűtik, és fogyasztják?

Kid Hot
Jock, vörös festékkel, elmázolva
a kerítésen - és néma maradéka a
nak és nek, ha és ha, mert a nap felkel,
megfordul és eljön újra.

De minden nap, minden
nap elmegy és letérdel -

tüdőbajban halt meg
amikor visszatért a háborúból, senki másnak
nem volt a családban soha, csak egy
csecsemőnek azóta –

egyedül a hideg
kőpadlón a gyertyás oltár előtt, zsibbadtan
sírva - és jajong az elveszett
eltávozott lélek után, ömlenek könnyei,
elmázolódnak, a kosztól megzavarosodnak.

Oltalmazva, bepólyázva, lesújtva s felemelve
aszottan, megtörten - hogy megmártasson
és újra meghajszoltasson.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Gy.

minimap