Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Williams, William Carlos: The Descent

Williams, William Carlos portréja

The Descent (Angol)

The descent beckons
  as the ascent beckoned
    Memory is a kind
of accomplishment
  a sort of renewal
    even
an initiation, since the spaces it opens are new places
  inhabited by hordes
   heretofore unrealized
of new kinds -
  since their movements
    are toward new objectives
(even though formerly they were abandoned)

No defeat is made up entirely of defeat - since
the world it opens is always a place
  formerly
    unsuspected. A
world lost
  a world unsuspected
    beckons to new places
and no whiteness (lost) is so white as the memory of whiteness

With evening, love wakens
  though its shadows
    which are alive by reason
of the sun shining -
  grow sleepy now and drop away
     from desire

Love without shadows stirs now
  beginning to awaken
    as night
advances

The descent
  made up of despairs
    and without accomplishment
realizes a new awakening:
  which is a reversal
    of despair
For what we cannot accomplish, what
is denied to love
  what we have lost in the anticipation -
    a descent follows
endless and indestructible



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://genius.com

A lejtő (Magyar)

Hív a lejtő,
  amint hívott a kaptató is.
    Az emlékezet valamiféle
beteljesülés,
  megújulás,
    még
beavatás is, hiszen új tájakra nyit teret,
  ahol az újnak
    mostanig megvalósulatlan
serege honos -
  hiszen mozdulatuk
    új (vagy régen feladott)
rendeltetés felé indul.

A vereség sosem teljes vereség - mert
mindig oly világot nyit fel, melyről
  sejtelmünk
    sem volt. Az
egyik világ elvész,
  s egy megsejtetlen másik
    hív új tájakra,
és a (vesztett) fehérség sosem oly fehér mint a fehérség emléke.

Az estével felébred a szerelem,
  bár árnyai,
    miket a nap
fénye éltet -
elálmosodnak most és cserbenhagyják
  a vágyat.

Most az árnytalan szerelem moccan,
  ébredezik,
    míg az éj
halad.

A lejtő,
  a keserűségé,
    a kudarcoké,
a keserűség visszája:
  új ébredést
    teljesít be.
Mert ami bevégzetlen marad, amit
a szerelemtől megtagadnak,
  amit elvesztettünk a várakozásban -
    arra a lejtő következik,
a véghetetlen és pusztíthatatlan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Gy.

Kapcsolódó videók


minimap