Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Williams, William Carlos: A sárga virág (The Yellow Flower Magyar nyelven)

Williams, William Carlos portréja

The Yellow Flower (Angol)

What shall I say, because talk I must?
      That I have found a cure
              for the sick?

I have found no cure
      for the sick
            but this crooked flower

which only to look upon
      all men
           are cured. This

is that flower
      for which all men
          sing secretly their hymns

of praise. This
      is that sacred
          flower!

Can this be so?
      A flower so crooked
         and obscure?  It is

a mustard flower
       and not a mustard flower,
         a single spray

topping the deformed stem
        of fleshy leaves
          in this freezing weather
under glass.

An ungainly flower and
        an unnatural one,
           in this climate; what

can be the reason
        that it has picked me out
           to hold me, openmouthed,

rooted before this window
        in the cold,
            my will

drained from me
        so that I have only eyes
            for these yellow,
twisted petals?

That the sight,
        though strange to me,
            must be a common one,

is clear: there are such flowers
        with such leaves
            native to some climate

which they can call
        their own.

But why the torture
        and the escape through
            the flower? It is

as if Michelangelo
        had conceived the subject
            of his Slaves from this

-- or might have done so.
        And did he not make
            the marble bloom? I

am sad
        as he was sad
            in his heroic mood.

But also
        I have eyes
            that are made to see and if
they see ruin for myself
        and all that I hold
            dear, they see

also
        through the eyes
            and through the lips

and tongue the power
        to free myself
            and speak of it, as

Michelangelo through his hands
         had the same, if greater,
            power.

Which leaves, to account for,
         the tortured bodies
            of

the slaves themselves
    and
       the tortured body of my flower

which is not a mustard flower at all
       but some unrecognized
             and unearthly flower

for me to naturalize
       and acclimate
             and choose it for my own.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetoftheheart.com

A sárga virág (Magyar)

Szólnom kell, de hát mit is mondjak?
  Hogy gyógyulást találtam
    a betegeknek?

Betegeknek gyógyulást nem
  találtam,
    csak ezt a görbe virágot,

melytől meggyógyul
  minden férfi,
    ha ránéz. Ez

az a virág,
  akihez a férfiak
    dicsérő himnuszaikat éneklik

titokban. Ez
  az a szent
    virág!

De lehet-e ő az?         
  Ez a hajlott, titokzatos
    virág? Mustár-

virág, de mégsem      
  mustárvirág; 
    e dermesztő időben

az üveg alatt  
  egyetlen virág lövell csak
    a húsos levelek és  
a csonka szár fölé.

Esetlen virág és
  hontalan is   
    ezen az éghajlaton; vajon

miért éppen    
  engem választott ki, lenyűgözni,
    hogy tátott szájjal

az ablak elé gyökerezzek       
  a hidegben,  
    hogy erőm elapadjon,

és csak ezekhez         
  a sárga, kifordult     
    szirmokhoz maradjon
szemem.

Hogy a látvány,         
  bár nekem különös, 
    valójában mindennapi,

kétségtelen: ilyen virágok,
  ilyen levelekkel        
    honosak valahol

van égtáj,
  ami az övék.

De miért a kínzottság
  és a menekülés
    a virágban? Mintha

tőle foganta volna
  Michelangelo a Rabszolgák
    gondolatát

- könnyen meglehet.
  És nem szökkent-e tán
    kezétől virágba a márvány?

Szomorú vagyok,
  ahogy szomorú volt ő is
    a maga hősi modorában.

De hiszen
  van szemem nekem is még
    mely látni alkottatott, és ha
látja romlásom közeledtét,
  s mindenét, mi
    drága nekem, látja

a szemekben
  az ajkakon
    és a nyelvben

erőmet is,
  amely szabaddá tesz
    és szólni segít, amint

Michelangelo a kezében
  bírt efféle erőt,
    csak nagyobbat.

Itt marad még, magyarázatlanul,
  a rabszolgák
    megkínzott teste

a maga valójában
  és
    az én virágom megkínzott teste,

ami nem is mustárvirág,
  hanem ismeretlen,
    nem-földi virág, amit

meghonosítani kaptam,
  ideszoktatni,
    s eljegyezni magammal.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Gy.

minimap