Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilmot, John, Earl of Rochester: Upon nothing

Wilmot, John, Earl of Rochester portréja

Upon nothing (Angol)

Nothing thou Elder Brother ev'n to shade,

Thou hadst a being, e're the World was made,

And (well fixt) art alone of ending not afraid.

 

E're time, and place, were, time, and place, were not

When Primitive Nothing, something strait begot,

Then all proceeded from the great united --- What?

 

Something, the gen'ral Attribute of all,

Sever'd from thee, it's sole Original,

Into the boundless self, must undistinguish'd fall.

 

Yet something did thy mighty Pow'r command,

And from thy fruitful emptinesses hand,

Snatcht Men, Beasts, Birds, Fire, Aire, and Land.

 

Matter, the wicked'st Off spring of thy Race,

By forme assisted, flew from thy embrace,

And Rebel Light obscur'd thy reverend dusky Face.

 

With form, and Matter, time, and place, did join,

Body, thy Foe, with thee did Leagues combine,

To spoil thy peaceful Realm, and ruin all thy Line.

 

But Turn-Coat Time assists the Foe in vain,

And brib'd by thee, assists thy short-liv'd Reign,

And to thy hungry Womb drives back thy Slaves again.

 

Tho Mysteries are barr'd from Laich-Eyes,

And the Divine alone, with Warrant pryes,

Into thy Bosome, where thy truth in private lyes.

 

Yet this of thee, the wise may freely say,

Thou from the Virtuous nothing tak'st away,

And to be part of thee, the Wicked wisely pray.

 

Great Negative, how vainly wou'd the Wise,

Enquire, define, distinguish, teach, devise,

Didst thou not stand to point their dull Philosophies.

 

Is, or is not, the Two great ends of Fate,

And true, or false, the Subject of debate,

That perfect, or destroy, the vast designs of Fate.

 

When they have rack'd the Politicians Breast,

Within thy Bosome, most securely rest,

And when reduc'd to thee, are least unsafe, & best.

 

But Nothing, why does something still permit,

That Sacred Monarchs shou'd at Councel sit,

With Persons highly thought, at best, for Nothing fit.

 

Whil'st weighty Something modestly abstains,

From Princes Coffers, and from States-Mens Brains,

And Nothing there, like stately Nothing reigns.

 

Nothing who dwellst with Fools, in grave disguise,

For whom they Reverend shapes, & forms devise.

Lawn-sleeves, & Furrs, & Gowns, when they like thee look wise.

 

French Truth, Dutch Prowess, British Policy,

Hybernian Learning, Scotch Civility,

Spaniards dispatch, Dames Wit, are mainly seen in thee.

 

The great Mans gratitude to his best Friend,

Kings Promises, Whores Vows, towards thee they bend,

Flow swiftly into thee, and in thee ever end.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://readytogoebooks.com

A semmiről… (Magyar)

Semmi! te, kinek az Árny is öcséd,

léteztél te, hogy a világ se még,

és (joggal) egyedül nem félsz, hogy jön a vég.

 

Tér s idő előtt nem volt tér s idő,

az Ős Semmiből valami kinő,

nagy Egy-Valamiben mindennel szervülő.

 

Valami, minden közös birtoka:

elszakadt tőled, ó, szülő hona!

végtelen lényedbe kell visszahullnia.

 

De – óriás! – volt Parancsolód, kivett

termékeny űrödből Tüzet, Vizet,

Vadat, Madarat, Embert, Földet és Leget.

 

Elvetemült gyermeked, az Anyag,

ölelésedből Formával-Szakadt,

s a Lázadt Fény elmosta szent Homályodat.

 

Idő s Tér is velük szövetkezett,

velük tartott ellenséged, a Test,

békés Birodalmad s Módod hadd rontsa meg.

 

Álnok Idő! megsínyli táboruk:

mert Bérenced, s az így romlásra jut

rabszolga-had éhes Méhedbe visszafut.

 

Rejtélyed értő Szem láthatja csak,

isteni, mely Jótállással kutat,

mert Kebled – magányán! – rejti az Igazat.

 

De a Bölcs rólad bízvást mondja el:

Erényestől semmit el nem veszel;

a Gonosz sóhajt, részért bölcsen esdekel.

 

Nagy Negatívum, hiába akar

téged a Bölcs; vizsgál, oktat, agyal –

mért nem szólsz: nem vagy azonos tanaival?

 

Van és nincs: a sors két végpontja ez,

igaz és hamis: örök vita lesz,

rontja-áldja, mit az Állam nagy Tervbe vesz:

 

a Politikus hal már kínpadon,

kebledben az eszme él szabadon,

s ha annyi csak, mi vagy: ez végső oltalom.

 

De, Semmi, miért hagy a Valami

Fenségeket tanácsot tartani

semmirekellőkkel, meg tudnád mondani?

 

S a tartalmas Valami elmarad

herceg-kincstártól, államférfiak

agyától, hol a Semmi játssza az urat?

 

Semmi, társad sok álkomoly Bolond,

kikért e Lét dús Formákkal zsibong:

batiszt karing, prém, köntös – eszedért

 

Holland hőstett, francia becsület,

brit közjó, ír műveltség, skót szivek,

spanyol fürgeség, dán ész: mindez jár veled.

 

Társ hálája, ki magas polcra jut,

király szava, szajha esküje: fut,

árad beléd, s benned csak véget érni tud.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap