Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Winters, Yvor: A lassú csendes-óceáni ár (The Slow Pacific Swell Magyar nyelven)

Winters, Yvor portréja

The Slow Pacific Swell (Angol)

Far out of sight forever stands the sea,
Bounding the land with pale tranquillity.
When a small child, I watched it from a hill
At thirty miles or more. The vision still
Lies in the eye, soft blue and far away:
The rain has washed the dust from April day;
Paint-brush and lupine lie against the ground;
The wind above the hill-top has the sound
Of distant water in unbroken sky;
Dark and precise the little steamers ply-
Firm in direction they seem not to stir.
That is illusion. The artificer
Of quiet, distance holds me in a vise
And holds the ocean steady to my eyes.

Once when I rounded Flattery, the sea
Hove its loose weight like sand to tangle me
Upon the washing deck, to crush the hull;
Subsiding, dragged flesh at the bone. The skull
Felt the retreating wash of dreaming hair.
Half drenched in dissolution, I lay bare.
I scarcely pulled myself erect; I came
Back slowly, slowly knew myself the same.
That was the ocean. From the ship we saw
Gray whales for miles: the long sweep of the jaw,
The blunt head plunging clean above the wave.
And one rose in a tent of sea and gave
A darkening shudder; water fell away;
The whale stood shining, and then sank in spray.

A landsman, I. The sea is but a sound.
I would be near it on a sandy mound,
And hear the steady rushing of the deep
While I lay stinging in the sand with sleep.
I have lived inland long. The land is numb.
It stands beneath the feet, and one may come
Walking securely, till the sea extends
Its limber margin, and precision ends.
By night a chaos of commingling power,
The whole Pacific hovers hour by hour.
The slow Pacific swell stirs on the sand,
Sleeping to sink away, withdrawing land,
Heaving and wrinkled in the moon, and blind;
Or gathers seaward, ebbing out of mind.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A lassú csendes-óceáni ár (Magyar)

A tenger, melynek nagysága örök,
A száraz körül fakón hömpölyög.
Egy dombról néztem, mint apró gyerek,
Köztünk vagy harminc mérföld lehetett.
A látvány itt van szememben ma is:
Futó esőt hozott az április;
A földön csillagfürt, castilleja;
Kék ég alatt távoli víz zaja
Festi alá a dombtető szelét;
Odalent kicsi hajók, feketék -
Irányuk tartva mozdulatlanul.
Nem úgy! A távolság ejtett rabul,
A nyugalom művésze, ki szemem
Az óceánnal tölti szüntelen.

Egy ízben, túl a Hízelgés fokán,
Az ár homoksúlyként zúdult reám,
Megroppantva hajónk fedélzetét;
Csontig nyuvasztott, míg helyére tért.
Almatag hajként mosta homlokom.
Szétáztatott. Feküdtem csupaszon.
Alig bírtam felállni. Percekig
Tartott, míg magam lehettem megint.
Ez volt az óceán. Szürkén haladt
Pár mérföldnyire egy bálnacsapat;
Széles állkapcsok, tompa, nagy féjek.
Az egyik állat vízsátrat emelt
Testével, aztán rándult egy nagyot;
Körötte fénylő permet zuhogott.

A tenger hozzám csak mint hang jön el.
Egy dombot keresnék hozzá közel,
S homokján fekve fülelnék, amíg
A zúgó mélység el nem andalít.
Sokáig voltam szárazföldlakó.
A föld szilárd, s gond nélkül járható,
A víz ezzel szemben rugalmasan
Fut szét, s a biztonságnak vége van.
Éj idején, mint káosz, mely dagad,
A tenger óránként hatalmasabb.
A lassú csendes-óceáni ár
A partra loccsan s visszacsordogál,
A holdsütésben ráncossá vakul;
Majd irányt vált, s a tudatból kihull.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. E.

minimap