Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Wootton, Sue: Harangjáték (Carillon Magyar nyelven)

Wootton, Sue portréja

Carillon (Angol)

Coffee in the shiny chapel we call
the kitchen. Appliances gleam and steam
and we in our gowns sip some bitterness
with cream; read the paper; sit opposite

each other; say very little. The man
on the radio advises that all is well
with the weather, and nothing is new
with the furious, the ideologues,

the bigots, the zealots and the soldiers
of God. There is calm in the potting sheds
of the nation, where the garage philosophers
are smoking their pipes and doing the crossword.

No-one is fiddling with fuses today,
or matching the pips of this bulletin
to the clock on the bomb. So why
do I suddenly feel like an underground

commuter, and why am I not reassured
by your smile?  What do you tend,
so often, in your briefcase? Who phones, always,
at the moment we touch? What have you strapped

so close to your chest? My fingers make the sign
of the steeple. If I prayed, it would be
for one bird, blown off course, and choosing
these rafters. Song in the ribs. Dawn carillon.                         



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóSteele
Az idézet forrásaMAGNETIC SOUTH
Megjelenés ideje

Harangjáték (Magyar)

Kávé a fényes szentélyben, ahogy a konyhát
nevezzük. Készülékeink csilli-vili és csupa
gőz s mi neglizsében szürcsölünk valami
keserűt tejszínnel; egymással szemben ülve

olvassuk az újságot, alig ejtve pár szót.
A rádióban a beszélő biztosít minket,
hogy az idővel minden rendben, nincs semmi
új a dühöngők, az ideologisták, a bigottak,

a fanatikusok és Isten katonái körül.
A nemzet napszámosai nyugalomban,
a hangárokban a garázs-filozófusok
keresztrejtvényt fejtenek pipafüstben ázva.

Ma senki sem pepecsel gyutacsokkal s nem
párosítja a hirdetőtábla pontjait
a bombán lévő óráéval. Akkor hát miért
érzem magam hirtelen úgy mint egy ingázó

a metrón, s mért nem nyugtat meg a mosolyod?
Mit babrálsz oly gyakran az irattartódban? Ki
hív minden alkalommal, ha érintkezünk? Mit
szíjaztál magadra a melledhez oly közel?

Ujjaim ház-, templomtetőt formáznak. Ha
imádkoznék, egy eltévedt madárért tenném,
kit, mit ezekre a gerendákra tesz le a szél...
Dal a bordák közt. Hajnali harangszó.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásasaját

minimap