Wordsworth, William: A két áprilisi reggel (The Two April Mornings Magyar nyelven)

Wordsworth, William portréja

The Two April Mornings (Angol)

WE walk'd along, while bright and red
  Uprose the morning sun;
And Matthew stopp'd, he look'd, and said,
  "The will of God be done!"
 
A village schoolmaster was he,
  With hair of glittering gray;
As blithe a man as you could see
  On a spring holiday.
 
And on that morning, through the grass
  And by the steaming rills
We travell'd merrily, to pass
  A day among the hills.
 
"Our work," said I, "was well begun;
  Then, from thy breast what thought,
Beneath so beautiful a sun,
  So sad a sigh has brought?"
 
A second time did Matthew stop;
  And fixing still his eye
Upon the eastern mountain-top,
  To me he made reply:
 
"Yon cloud with that long purple cleft
  Brings fresh into my mind
A day like this, which I have left
  Full thirty years behind.
 
"And just above yon slope of corn
  Such colours, and no other,
Were in the sky that April morn,
  Of this the very brother.
 
"With rod and line I sued the sport
  Which that sweet season gave,
And coming to the church, stopp'd short
  Beside my daughter's grave.
 
"Nine summers had she scarcely seen,
  The pride of all the vale;
And then she sang,—she would have been
  A very nightingale.
 
"Six feet in earth my Emma lay;
  And yet I loved her more—
For so it seem'd—than till that day
  I e'er had loved before.
 
"And turning from her grave, I met,
  Beside the churchyard yew,
A blooming girl, whose hair was wet
  With points of morning dew.
 
"A basket on her head she bare;
  Her brow was smooth and white:
To see a child so very fair,
  It was a pure delight!
 
"No fountain from its rocky cave
  E'er tripp'd with foot so free;
She seem'd as happy as a wave
  That dances on the sea.
 
"There came from me a sigh of pain,
  Which I could ill confine;
I look'd at her, and look'd again:
  And did not wish her mine!"
 
Matthew is in his grave, yet now
  Methinks I see him stand
As at that moment, with a bough
  Of wilding in his hand.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásabartleby.com

A két áprilisi reggel (Magyar)

Sétáltunk; míg pazar rőten
  kepeszkedett a Nap;
Matthew megállt, szólt, "Hát nyerjen
  az úri akarat!”.

A falu tanítója volt,
  szürkén fénylett haja;
víg ember lelkébe hatolt,
  tavasz példás napja.

És aznap reggel, mezőn át
   gőzölgő vizeken
oly felhőtlenül törtünk át
  naphosszan hegyeken.

"Munkánk," szóltam, "jól haladt;
  majd mellkason talált
egy bús sóhaj a Nap alatt,
  mondjad mi az mi bánt?"

Matthew már kétszer is megállt;
  és rögzítve szemét,
keleti hegy csúcsára szállt
  s hozzám így beszélt:

"Bíbor rés felhődön amott
  elmémben szárnyat bont
felidéz bennem egy napot
  mi harminc éve volt.

"Ott a kukoricás felett
  - színt öltött életem,
április egén reggel lett
  én így emlékezem.

"Horgászbottal jártam utam
  mit méz-évszak adott:
lányom sírjára borultam,
  templom mellett amott.

"Alig látott kilenc nyarat,
  önhit isten veled:
de énekelni már tudott
  pacsirta éneket.

"Emmám hat láb mélyen pihen,
  mégis jobban vágytam—
úgy tűnt e naptól—hirtelen
  még jobban imádtam.

"Sírtól odébb összefutok
  - egy tiszafa mellett -
feslő lánnyal; ki ott ragyog,
  haján harmatcseppek.

"Felfedve teli kosarát,
  homloka sík, fehér -
így észlelni egy csimotát
  szeplőtlen kedély!

"E sziklás barlang kútja sem
  szaladt oly szabadon;
mint boldog hullám tengeren
  táncolva habokon.

"Sóhaj, sajgás tört fel bennem,
  nehéz volt lepleznem:
láttam, nem kívántam mégsem:
  hogy a lányom legyen!"

Matthew a sírjában, de most;
  állni látom talán:
áll, mint anno és kezében ott
  egy vadalmafaág.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap