Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wright, James: At the Executed Murderer’s Grave

Wright, James portréja

At the Executed Murderer’s Grave (Angol)

Why should we do this? What good is it to us? Above all, how can we do such a thing? How can it possibly be done?
Freud

1
My name is James A. Wright, and I was born  
Twenty-five miles from this infected grave,  
In Martins Ferry, Ohio, where one slave  
To Hazel-Atlas Glass became my father.  
He tried to teach me kindness. I return  
Only in memory now, aloof, unhurried,  
To dead Ohio, where I might lie buried,  
Had I not run away before my time.  
Ohio caught George Doty. Clean as lime,  
His skull rots empty here. Dying’s the best  
Of all the arts men learn in a dead place.  
I walked here once. I made my loud display,  
Leaning for language on a dead man’s voice.  
Now sick of lies, I turn to face the past.  
I add my easy grievance to the rest:

2
Doty, if I confess I do not love you,
Will you let me alone? I burn for my own lies.  
The nights electrocute my fugitive,
My mind. I run like the bewildered mad  
At St. Clair Sanitarium, who lurk,
Arch and cunning, under the maple trees,  
Pleased to be playing guilty after dark.
Staring to bed, they croon self-lullabies.
Doty, you make me sick. I am not dead.  
I croon my tears at fifty cents per line.

3
Idiot, he demanded love from girls,  
And murdered one. Also, he was a thief.  
He left two women, and a ghost with child.  
The hair, foul as a dog’s upon his head,  
Made such revolting Ohio animals  
Fitter for vomit than a kind man’s grief.  
I waste no pity on the dead that stink,
And no love’s lost between me and the crying  
Drunks of Belaire, Ohio, where police  
Kick at their kidneys till they die of drink.  
Christ may restore them whole, for all of me.  
Alive and dead, those giggling muckers who  
Saddled my nightmares thirty years ago  
Can do without my widely printed sighing  
Over their pains with paid sincerity.  
I do not pity the dead, I pity the dying.

4
I pity myself, because a man is dead.
If Belmont County killed him, what of me?  
His victims never loved him. Why should we?  
And yet, nobody had to kill him either.  
It does no good to woo the grass, to veil
The quicklime hole of a man’s defeat and shame.  
Nature-lovers are gone. To hell with them.  
I kick the clods away, and speak my name.

5
This grave’s gash festers. Maybe it will heal,  
When all are caught with what they had to do  
In fear of love, when every man stands still  
By the last sea,
And the princes of the sea come down
To lay away their robes, to judge the earth
And its dead, and we dead stand undefended everywhere,  
And my bodies - father and child and unskilled criminal -
Ridiculously kneel to bare my scars,  
My sneaking crimes, to God’s unpitying stars.

6
Staring politely, they will not mark my face  
From any murderer’s, buried in this place.  
Why should they? We are nothing but a man.

7
Doty, the rapist and the murderer,  
Sleeps in a ditch of fire, and cannot hear;  
And where, in earth or hell’s unholy peace,  
Men’s suicides will stop, God knows, not I.  
Angels and pebbles mock me under trees.  
Earth is a door I cannot even face.  
Order be damned, I do not want to die,  
Even to keep Belaire, Ohio, safe.
The hackles on my neck are fear, not grief.  
(Open, dungeon! Open, roof of the ground!)  
I hear the last sea in the Ohio grass,  
Heaving a tide of gray disastrousness.  
Wrinkles of winter ditch the rotted face  
Of Doty, killer, imbecile, and thief:  
Dirt of my flesh, defeated, underground.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A kivégzett gyilkos sírjánál (Magyar)

Miért teszünk ilyet? Miért jó ez nekünk? S egyáltalán hogy tehetünk ilyesmit? Hogyan lehetséges ez?
Freud

1
Nevem James Wright, e fertőzött gödörtől
Huszonöt mérföldre születtem én,
Egy szolga, Hazel-Atlas Glass ölén
Apám lett Martin's Ferryben (Ohio).
Jó embernek akart. Csak gondolatban
Térek most vissza, tompán, nem sietve,
Holt Ohio, ott lennék eltemetve
Ha el nem szököm idejekorán.
Ohióé lett George Doty. Azám,
Tar feje itt rohad. Halni a legtöbb,
Mit az ember egy holt helyen tanulhat.
Már jártam itt. Elmondtam bánatom
Holt ember hangján. Hazugságaimtól
Most émelyegve múltba fordulok.
Panaszszavam a többihez adom:

2
Ha megvallom, Doty, hogy nem szeretlek,
Magamra hagysz? Hazugságomban égek.
Az éj kivégzi bűnöző agyam.
Mint közveszélyes őrült, úgy futok,
Aki a St. Clair Intézetben elbújt,
A fák alatt ravaszul, pajkosan,
Örül, hogy bűnöst játszhat a sötétben.
Dúdolják már ön-altatódaluk.
Utállak, Doty. Nem vagyok halott.
Én ötven centért dúdolok soronként.

3
A féleszű, a nőktől várt szerelmet,
S egyet megölt. Lopott is. Két leányt
Ejtett teherbe, meg egy kísértetet.
Haja, ez ocsmány kutyaszőr okozza,
Hogy e vadat, akit Ohio termett,
Megszánni nem, csak lehányni lehet.
E dögre kár a részvét, mint Belaire
(Ohio) részegére, kit a rendőr
Rugdos vesén, míg él, s tud inni. Krisztus
Majd feltámasztja mind, ha úgy akarja.
Vigyorgó, élő s holt gazemberek,
Kik harminc éve nem hagynak magamra,
Mit kezdjenek kinyomtatott jajommal
(Mit jól fizetnek) fájdalmuk felett?
Nem fáj nekem a holt, csak az, ki meghal.

4
Magam sajnálom, mert meghalt egy ember.
Belmont megölte. Mit lehetne tenni?
Miért szeretnénk? Nem szerette senki,
De megölni még őt sem volt szabad.
Füvet sürgetni kár, hogy mint lyukat
Fedje egy ember szégyenét, baját.
Természetimádók? Pokolra mind.
Rögökbe rúgok és szólok tovább.

5
Üszkös seb ez a sír, de tán beforr,
Ha számot adni mind a tettekért
Szent félelemben állunk Ott ahol
A végső tenger
Hercegei a partra leterítik
Palástjukat, s megítélik a földet
És holtak állnak mindenütt sértetlenül
A testeim - apa, fiú, ügyetlen bűnöző -
Bűneim bélyegével leborulnak,
Mutatják a közömbös csillagoknak.

6
Szemükben arcom nem különbözik
A gyilkosétól, aki porlad itt.
Hát persze. Mind csak emberek vagyunk.

7
Doty, a gyilkos és szatír pokol
Tüzében alszik, nem hallhatja hát;
Hol van a hely, pokol vagy föld, ahol
Ember többé nem öli meg magát?
Nevetnek rajtam angyalok s kövek.
Ajtó a föld, ránézni sem merek.
Rohadt parancs, hogy meg kell dögleni!
Én még Belaire-t (Ohio) is megóvnám.
Hurok szorít; nem részvét: félelem!
(Nyílj meg, föld torka, nyílj, börtönverem!)
Végső tenger az ohiói fűben,
A szerencsétlenség-dagály tetőzik.
Az őrült gyilkos; Doty elrohadt
Arcát a télnek ráncai redőzik:
Húsomnak mocska porlik föld alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. A.

minimap