Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Wyatt, Sir Thomas: The Lover Complaineth the Unkindness of his love

Wyatt, Sir Thomas portréja

The Lover Complaineth the Unkindness of his love (Angol)

My lute, awake, perform the last       

Labour, that thou and I shall waste;   

And end that I have now begun:        

And when this song is sung and past,

My lute, be still, for I have done.              

 

As to be heard where ear is none;      

As lead to grave in marble stone;       

My song may pierce her heart as soon.         

Should we then sigh, or sing, or moan?         

No, no, my lute, for I have done.              

 

The rocks do not so cruelly   

Repulse the waves continually,         

As she my suit and affection:

So that I am past remedy;      

Whereby my lute and I have done.            

 

Proud of the spoil that thou hast got  

Of simple hearts through Love’s shot,           

By whom unkind thou hast them won:          

Think not he hath his bow forgot,     

Although my lute and I have done.           

 

Vengeance shall fall on thy disdain,  

That makest but game on earnest pain;          

Think not alone under the sun           

Unquit to cause thy lovers plain;       

Although my lute and I have done.           

 

May chance thee lie withered and old           

In winter nights, that are so cold,       

Plaining in vain unto the moon;         

Thy wishes then dare not be told:      

Care then who list, for I have done.          

 

And then may chance thee to repent 

The time that thou hast lost and spent,          

To cause thy lovers sigh and swoon: 

Then shalt thou know beauty but lent,          

And wish and want as I have done.           

 

Now cease, my lute, this is the last    

Labour, that thou and I shall waste;   

And ended is that we begun:  

Now is this song both sung and past; 

My lute, be still, for I have done.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://educationcing.blogspot.hu

A szerető panaszolja szerelmese ridegségét (Magyar)

No, lantom! még tedd meg, mi vár,

sok jó időért bármi kár,

végezd kezdeményem sorát;

e dal még – és minden sivár,

lantom, csitulj, nem lesz tovább.

 

Mert mi haszna énekelek?

Lágyítgatnék márvány követ,

szíve enyhülne hamarább;

sóhaj, könny, dal – ég veletek!

Nem, nem, hű lantom, nincs tovább

 

Szirt nem tör így hullámokat,

hogy vissza-szét porladjanak,

mint ő a szívem óhaját;

s nem látok reménysugarat –

lantomnak s nékem nincs tovább.

 

Röpködtek vágyad nyilai

jó szíveket megrontani;

gyűjtötted emlékük porát.

íját Ámor feledheti?

– ne hidd! csak lant-szó nincs tovább.

 

Mely az igaz kínt neveti,

megvetésed bosszú lesi;

ismer sok ilyet a világ,

gyötretnek tűrő hívei –

bár itt lantommal nincs tovább.

 

Lesz még a lomb zörgő-rideg,

lesz téli éjed jéghideg,

sírsz, s a hold nem néz vissza rád;

kérsz – senki nem hallgatja meg,

kid lesz? mert nálam nincs tovább.

 

Akkor talán bánni fogod

herdált időd, s a bánatot,

mit okoztál sok éven át;

fut a szépség, majd láthatod –

vágyódsz, mint én, de nincs tovább.

 

Most, lantom, hagyd, mert hasztalan,

nem ígér több munkát szavam;

kezdtük – itt végezzük sorát.

A dal elzengett, vége van,

a hangszer néma, nincs tovább.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap