Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Yeats, William Butler: Byzantium

Yeats, William Butler portréja

Byzantium (Angol)

The unpurged images of day recede;

The Emperor's drunken soldiery are abed;

Night resonance recedes, night walkers' song

After great cathedral gong;

A starlit or a moonlit dome disdains

All that man is,

All mere complexities,

The fury and the mire of human veins.

 

Before me floats an image, man or shade,

Shade more than man, more image than a shade;

For Hades' bobbin bound in mummy-cloth

May unwind the winding path;

A mouth that has no moisture and no breath

Breathless mouths may summon;

I hail the superhuman;

I call it death-in-life and life-in-death.

 

Miracle, bird or golden handiwork,

More miraclc than bird or handiwork,

Planted on the star-lit golden bough,

Can like the cocks of Hades crow,

Or, by the moon embittered, scorn aloud

In glory of changeless metal

Common bird or petal

And all complexities of mire or blood.

 

At midnight on the Emperor's pavement flit

Flames that no faggot feeds, nor steel has lit,

Nor storm disturbs, flames begotten of flame,

Where blood-begotten spirits come

And all complexities of fury leave,

Dying into a dance,

An agony of trance,

An agony of flame that cannot singe a sleeve.

 

Astraddle on the dolphin's mire and blood,

Spirit after Spirit! The smithies break the flood.

The golden smithies of the Emperor!

Marbles of the dancing floor

Break bitter furies of complexity,

Those images that yet

Fresh images beget,

That dolphin-torn, that gong-tormented sea.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetry-online.org/yeats_byzantium.htm

Byzantium (Magyar)

Hátrál a nap tisztátlan képe mind;

ágyban a császár ittas népe mind.

Hátrálnak éji zaj, korhely dalok,

hogy a nagy harang elkongatott.

Egy csillagfényes, holdsütötte dóm

lenéz mindent, ami

bonyolult-emberi,

vér mocsarát, dühét utálkozón.

 

Elém egy rém lebeg, ember, vagy árny,

ember inkább s nem árny, rém, mintsem árny;

Hades múmia-pólyájú orsaja

csavart útját legöngyölheti ma.

Csak lehellettelen halotti száj

hívhat ily társat itt.

Hívom a földöntulit:

Jöjj, halálban-élet s életben-halál!

 

Csoda, madár, vagy vert-arany remek,

inkább csoda, mint szárnyas, vagy remek.

Csillagfényes arany boltív csucsán

Hades kakasait példázza tán,

vagy gúnyol hangosan, mint kit a hold bánt

mert érc-dicsőség megmarad,

mulandó szirmot, madarat,

mocsárnak, vérnek minden bonyodalmát.

 

Láng lebben a császár kőpadlatán,

nem rőzsegyujtó s vascsiholta láng:

vihar se fogja: láng lángot terem,

hová vér-nemzett lelkek soka jön

túl minden zagyva emberi dühön,

belehalván a táncba,

haldokló, buja tránszba,

mely megperzselni egy csipkét is képtelen.

 

Delfin vér-mocskos hátán nyargalász

szellem szellem után! Az árt töri a rács,

a császár vert-arany szép rácsai!

A táncos folyosó márványai

megtörik a bonyolultság dühét,

e rémeket, melyek

újakat nemzenek,

s a tenger delfin-tépte, tajtékzó vizét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap