Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Yeats, William Butler: Ephemera

Yeats, William Butler portréja

Ephemera (Angol)

'Your eyes that once were never weary of mine
Are bowed in sorrow under pendulous lids,
Because our love is waning.'

                                          And then she:
'Although our love is waning, let us stand
By the long border of the lake once more,
Together in that hour of gentleness
When the poor tired child, Passion, falls asleep:
How far away the stars seem, and how far
Is our first kiss, and ah, how old my heart!'

Pensive they paced along the faded leaves,
While slowly he whose hand held hers replied:
'Passion has often worn our wandering hearts.'

The woods were round them, and the yellow leaves
Fell like faint meteors in the gloom, and once
A rabbit old and lame limped down the path;
Autumn was over him: and now they stood
On the lone border of the lake once more:
Turning, he saw that she had thrust dead leaves
Gathered in silence, dewy as her eyes,
In bosom and hair.

                        'Ah, do not mourn,' he said,
'That we are tired, for other loves await us;
Hate on and love through unrepining hours.
Before us lies eternity; our souls
Are love, and a continual farewell.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ephemerasociety.org

Ephemera (Magyar)

„Szemed, mely rég sosem fáradt el az enyémtől,
bútól alázatos a csüggedt héj alatt,
mert fogy szerelmünk már."

                                     S akkor a lány:
„Fogy bár szerelmünk, álljunk még a tópart
magányában csak egyszer a szelíd
órán, midőn a fáradt, árva gyermek,
a Szenvedély már álomba merül.
Mily messze ég már a csillagsereg
és első csókunk, s mily öreg a szívem!"

Bolyongtak arra, hol hullt holt levél már,
s tartván a kis kezet így szólt a férfi:
„Kósza szivünk sok szenvedély gyötörte."

Köröttünk erdős alkonyat, s a sárga
levelek sápadt meteorként estek,
s egyszer egy sánta, vén nyúl bicegett
az ösvényen s az ősz alatt: s ím álltak
a parton egyszer még: fordult a férfi,
s látván, hogy föltűzi a lány a némán
szedett levelet, mely mint könnye fénylett,
keblére és hajába:

                         „Ne sirasd, szólt,
hogy elfáradtunk; várnak más szerelmek
gyűlölj s szeress, s ne bánd az óra hogy száll.
Előttünk az örökélet; a lelkünk
szerelem és szünetlen búcsuzás." 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaI. Gy.

minimap