Arteche, Miguel: Az ebédlő (El comedor Magyar nyelven)

Huelo todo el pasado en esta casa
Siento toda la ausencia en esta ropa.
Vacío el comedor, bebo en la copa
que un viento asolador muele y arrasa.
 
Desierto sobre el piso el año caza
mi pie que ya se fue. Que fue. Galopa
el año en el mantel. Sobre la sopa
fría la edad toda la noche traza.
 
Busco el pasado entero en esta mesa:
las manos que no son y están, el mundo
que estuvo alrededor de este vacío.
 
Y al levantar de nuevo la cabeza
huelo todo el ayer, y aquí, profundo,
me encuentro a solas con la edad y el frío.

A múlt dohát szimmantom csak e házban,
távollét sír le minden kacatáról.
Üres ebédlő; iszom a kupából,
mit gyilkos szél őröl s koptat siváran.
 
A kopár padlón az év űzi lábam,
mely elment. Elment rég. Nyargal ma, távol,
az év az abroszon. Rajzot varázsol
hideg levesre a kor, éjmagányban.
 
Az asztalt faggatom merőn a múltról,
a sok kezet, mely van s nincs, a világot,
mely ezt az űrt itt betöltötte egyszer,
 
s amikor fölkapom a fejem újból,
az egész tegnap áthat itt, hol állok
magamban, mélyen, a korral s hideggel.