Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: A ciklikus éjszaka (La noche cíclica Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

La noche cíclica (Spanyol)

A Sylvina Bullrich 

Lo supieron los arduos alumnos de Pitágoras:
los astros y los hombres vuelven cíclicamente;
los átomos fatales repetirán la urgente
Afrodita de oro, los tebanos, las ágoras. 

En edades futuras oprimirá el centauro
con el casco solípedo el pecho del lapita;
cuando Roma sea polvo, gemirá en la infinita
noche de su palacio fétido el minotauro. 

Volverá toda noche de insomnio: minuciosa.
La mano que esto escribe renacerá del mismo
vientre. Férreos ejércitos construirán el abismo.
(David Hume de Edimburgo dijo la misma cosa.) 

No sé si volveremos en un ciclo segundo
como vuelven las cifras de una fracción periódica;
pero sé que una oscura rotación pitagórica
noche a noche me deja en un lugar del mundo 

que es de los arrabales. Una esquina remota
que puede ser del Norte, del Sur o del Oeste,
pero que tiene siempre una tapia celeste,
una higuera sombría y una vereda rota. 

Ahí está Buenos Aires. El tiempo que a los hombres
trae el amor o el oro, a mí apenas me deja
esta rosa apagada, esta vana madeja
de calles que repiten los pretéritos nombres 

de mi sangre: Laprida, Cabrera, Soler, Suárez...
Nombres en que retumban (ya secretas) las dianas,
las repúblicas, los caballos y las mañanas,
las felices victorias, las muertes militares. 

Las plazas agravadas por la noche sin dueño
son los patios profundos de un árido palacio
y las calles unánimes que engendran el espacio
son corredores de vago miedo y de sueño. 

Vuelve la noche cóncava que descifró Anaxágoras;
vuelve a mi carne humana la eternidad constante
y el recuerdo ¿el proyecto? de un poema incesante:
«Lo supieron los arduos alumnos de Pitágoras...»



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://spanishpoems.blogspot.hu

A ciklikus éjszaka (Magyar)

               Sylvina Bullrichnak
 
Tudták Püthagorasz szorgos diákjai:
a csillag és az ember eltűnik, visszatér;
fatális atomokból arany Aphrodité
támad fel s agorák és minden tébai.
 
Lapitha-mellet ütnek a kentaur-paták át
eljövendő korokban, miközben rátaposnak;
por-Róma örök éjén a Minotaorosnak
bűzös sóhajtozása tölti be palotáját.
 
Minden álmatlan éj pontosan visszatér.
A kezet, amely itt ír, régi has szüli újra.
Mély szakadék lesz egyszer a vasseregek útja.
(A skóciai David Hume ugyanígy beszélt.)
 
Visszatérünk-e, mint végtelen szakasza
a periodikus törteknek? Nem tudom.
Csak azt, hogy egy sötét körforgás idevon,
püthagoraszi módon, mindig csak éjszaka,
 
e külvárosi helyre, egy távoli sarokra,
mely délen, északon s nyugaton is lehetne,
melyet mindig világoskék fal foglal keretbe,
s hol fügefa vet árnyat repedt járdabetonra.
 
Itt van Buenos Aires. Az idő, mely szerelmet
hoz másnak s aranyat, nekem e tompított
rózsaszínt hagyja csak, utcagombolyagot,
mely feleslegesen ismétli őseimnek
 
nevét: Solert, Suárezt, Cabrerát, Lapridát...
E nevekben - titokban - köztársaságok és
ébresztők zengenek, reggelek, nyerítés,
katonai halálok s boldog viktóriák.
 
A gazda nélküli, súlyos, elhagyatott
közterek egy sivár kastély kiöblösült
udvarai, az utcák, melyek nemzik az űrt,
derengő félelem- és álom-folyosók.
 
A konkáv éj jön, az anaxagoraszi,
visszatér az öröklét belém, emberi testbe,
s vele egy szakadatlan versnek emléke (terve?):
"Tudták Püthagorasz szorgos diákjai..."
 
1940
 
 
 



FeltöltőSebestyén Péter
KiadóEurópa
Az idézet forrásaJorge Luis Borges - A homály dicsérete
Megjelenés ideje

minimap