Borges, Jorge Luis: Az első magyar költőhöz (Al primer poeta de Hungría Magyar nyelven)
Al primer poeta de Hungría (Spanyol)En esta fecha para ti futura que no alcanza el augur que la prohibida forma de porvenir ve en los planetas ardientes o en las vísceras del toro, nada me costaría, hermano y sombra, buscar tu nombre en las enciclopedias y descubrir qué ríos reflejaron tu rostro, que hoy es perdición y polvo, y qué reyes, qué ídolos, qué espadas, qué resplandor de tu infinita Hungría, elevaron tu voz al primer canto. Las noches y los mares nos apartan, las modificaciones seculares, los climas, los imperios y las sangres, pero nos une indescifrablemente el misterioso amor de las palabras, este hábito de sones y de símbolos. Análogo al arquero del eleata un hombre solo en una tarde hueca deja correr sin fin esta imposible nostalgia, cuya meta es una sombra. No nos veremos nunca cara a cara, oh antepasado que mi voz no alcanza Para ti ni siquiera soy un eco; para mí soy un ansia y un arcano, una isla de magia y de temores, como lo son tal vez todos los hombres, como lo fuiste tú, bajo otros astros.
|
Az első magyar költőhöz (Magyar)E néked csak jövendő pillanatban, mely annak is titok, kinek az izzó planéták vagy a bikák jonhai felfedik a jövő korok tilos szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb, mint valamilyen lexikont felütni, hogy megleljem neved, testvéri árny, s megtudjam, mily folyókban tükröződött arcod, mely mára por és hamu lett, s mily kardok, mily bálványok és királyok, végtelen alfölded mily fényei kapatták hangod első énekedre. Éjszakák s tengerek állnak közöttünk, a századok nagy változásai, és fajták, éghajlatok, birodalmak, de valami megfoghatatlanul összeköt, a szavak titkos szerelme, hangok és jelképek e társasága. Mint hajdanán az éleai íjász, egy kósza estén valaki magában egy árny-céltábla felé lődözi egyre e képtelen nosztalgiát. Mi ketten sosem találkozhatunk, ó, ősöm, kihez el nem hat szavam. Számodra gyönge visszhang sem vagyok, magam számára szorongó titok, varázslat és rettegés szigete, amilyen talán mindig minden ember, és te is voltál, más egek alatt.
|