Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Mélységes rózsa (La rosa Profunda Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

La rosa Profunda (Spanyol)

A Susana Bombal

 

A los quinientos años de la Hégira

Persia miró desde sus alminares

La invasión de las lanzas del desierto

Y Attar de Nishapur miró una rosa

Y le dijo con tácita palabra

Como el que piensa, no como el que reza:

-Tu vaga esfera está en mi mano. El tiempo

Nos encorva a los dos y nos ignora

En esta tarde de un jardín perdido.

Tu leve peso es húmedo en el aire.

La incesante pleamar de tu fragancia

Sube a mi vieja cara que declina

Pero te sé más lejos que aquel niño

Que te entrevió en las láminas de un sueño

o aquí en este jardín, una mañana.

La blancura del sol puede ser tuya

O el oro de la luna o la bermeja

Firmeza de la espada en la victoria.

Soy ciego y nada sé, pero preveo

Que son más los caminos. Cada cosa

Es infinitas cosas. Eres música

Firmamentos, palacios, ríos, ángeles,

Rosa profunda, ilimitada, íntima,

Que el Señor mostrará a mis ojos muertos.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cenicientademendigosyladrones

Mélységes rózsa (Magyar)

Susana Bombalnak

 

A Hedzsra után ötszáz esztendővel

Perzsia ezer minaretje nézte

a sivatagi lándzsák betörését,

s egy rózsát nézett Nisapuri Attar,

így szólva hozzá hangtalan szavakkal,

mint aki töpreng, nem imádkozik:

- Kezemben zsenge szirmod. Az idő

hajlít kettőnket, mit se tudva rólunk,

ez eldugott kert késő délutánján.

Könnyű súlyod nedvesen csügg a fényben.

Szüntelen ömlő tenger illatod

már hanyatló, öreg arcomba tódul,

mégis messzebb vagy tőlem a gyereknél,

aki álmában látott valaha,

vagy egy reggel tán épp ebben a kertben.

A nap fehérsége lehet tiéd, vagy

a hold aranya, vagy talán a kardél

bíbor villanása a győzelemben.

Én vak vagyok és tudatlan, de látom,

hogy sokféle az út. Minden dolog

végtelen sok dolog. Te zene vagy,

egek, paloták, folyók, angyalok,

mélységes rózsa, meghitt s végtelen te,

kit az Úr megmutat majd holt szememnek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu/dutri/other

minimap