Góngora, Luis de: Míg Corinto zokog, hogy szinte fáj már (Mientras Corinto, en lágrimas deshecho Magyar nyelven)

Mientras Corinto, en lágrimas deshecho,
la sangre de su pecho vierte en vano,
vende Lice a un decrépito indïano
por cien escudos la mitad del lecho;

¿quién pues se maravilla de este hecho,
sabiendo que halla ya paso más llano,
la bolsa abierta el rico pelicano,
que el pelicano pobre abierto el pecho?

Interés, ojos de oro como gato,
y gato de doblones, no Amor ciego,
que leña y plumas gasta, cien arpones

le flechó de la aljaba de un talego.
¿Qué Tremecén no desmantela un trato,
arrimándole al trato cien cañones?

Míg Corinto zokog, hogy szinte fáj már,
s kiontja szíve vérét is hiába,
ágyát oly aggal osztja meg Lucája,
ki gazdag lévén, száz tallért leszámlál.

E tény előtt ha tán hökkenten állnál,            
tudd meg: céljához könnyebben talál a        
gazdag pelikán, mely a bögyét tárja,            
a szívét táró szegény pelikánnál.

A kandur érdek, e kettős aranyszem,
vetett - és nem a tollvesszőjű Ámor,
e vak szerelmes - száz nyilat e hölgyre

erős tegezből: bugyellárisából.
Szavát mely állná, hol van az a Tlemcen,
ha száz ágyúcső fenyegeti körbe?