Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Quevedo, Francisco de: Suceso de un religioso proveído aviesamente, aunque electo ya obispo

Quevedo, Francisco de portréja

Suceso de un religioso proveído aviesamente, aunque electo ya obispo (Spanyol)

Monseñor, sea para bien
el haberos proveído:
a la cámara se debe,
y ayudaros los amigos.

El invidioso que dice
que ya no estáis de servicio,
ni sabe vuestro suceso,
ni güele vuestro desinio.

Vanidad, y no caída,
tanto cardenal ha sido:
pues os halláis consistorio
y fuistes quidam obispo.

Hacer sus necesidades
debe todo buen ministro:
que los grandes sacerdotes
nunca hicieron edificios.

Entre culebra y pastor
equivocastes los silbos:
que, si llamaron ovejas,
os juntaron palominos.

Vigilante enfermedad
de puro Antistes os vino,
pues, por no cerrar el ojo,
tuvistes tanto peligro.

El ama, cuando lo vio
llorando a cántaros, dijo:
«Como buen obispo vela,
y aun campar puede de cirio.

Vuestros servicios os valen;
sois proprio pastor de apriscos;
bien mostráis que los pecados
os tienen, señor, ahíto.»

Asco da, no devoción
(estimad aqueste aviso),
quien en su servicio muere
y no en el de Jesucristo.

Pues sois hombre de correa,
deste parabien prolijo
no os corran las advertencias,
aunque de correncia han sido.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.franciscodequevedo.org

Történet egy papról, aki püspök létére rossz úton járt, s úgy szedte meg magát (Magyar)

Szentatyám, javadra váljék,
hogy magad így telietted;
köszönd ezt a kamarának,
s hogy társaid segitettek.

Csak irígyed vélheti, hogy
elváltatok: te s a munka;
hiszen éppen most emeltek
föl a konzisztóriumba.

Kardinális lilaságod
nem a tiéd, csak az övé,
mely körülfog; nem egy lábé,
csak egy hiú kis püspöké.

Minden istenfélő szolga
elvégezi, ami szükség;
de az igazi papoknak
farán látni, mi a szükség.

Pásztor, kígyóbűvölő, te,
eltévesztetted a füttyöt;
így hát mikor nyájad hívod,
köréd gyűlnek mind az ökrök.

Antistesi éberség tört
rád: nem alszol szemhunyásnyit,
ám szemet hunysz bűnöd fölött,
ne kísértsen pirkadásig.

Eltűnődve a püspökön,
gazdasszonya ezt zokogja:
„Ébren várja a früstököm
ez a derék, hosszu gyertya.

Szolgálata becses, nyájas;
karámot tölt meg a nyája;
nem az étket, csak a vétket
öklendi ki, azt utálja."

Undort kelt, nem áhitatot
(szavaimat jól jegyezd meg),
ki magát szolgálja holtig,
s nem halottját a keresztnek.

S mert miseing embere vagy,
szószékemről arra intlek:
e bőséges példázatot
vedd magadra, hiszen inged.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap