Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (IX) (España, Aparta de mí este cáliz (IX) Magyar nyelven)

IX

Pequeño responso a un héroe de la república

Un libro quedó al borde de su cintura muerta,

un libro retoñaba de su cadáver muerto.

Se llevaron al héroe,

y corpórea y aciaga entró su boca en nuestro aliento;

sudamos todos, el hombligo a cuestas;

caminantes las lunas nos seguían;

también sudaba de tristeza el muerto.

Y un libro, en la batalla de Toledo,

un libro, atrás un libro, arriba un libro, retoñaba del cadáver.

Poesía del pómulo morado, entre el decirlo

y el callarlo,

poesía en la carta moral que acompañara

a su corazón.

Quedóse el libro y nada más, que no hay

insectos en la tumba,

y quedó al borde (le su manga, el aire remojándose

y haciéndose gaseoso, infinito.

Todos sudamos, el ombligo a cuestas,

también sudaba de tristeza el muerto

y un libro, yo lo vi sentidamente,

un libro, atrás un libro, arriba un libro

retoño del cadáver ex abrupto.

IX

Kicsi halotti ima a köztársaság egyik hőséért

Egy könyv maradt kihűlt derekánál,

egy könyv sarjadt ki holtteteméből.

Elvitték a holtat

és testesen, végzetesen a szája elfoglalta lélegzetünket;

beleizzadtunk, vállunkon cipelve köldökünket,

a holtak gyalogolva jöttek nyomunkon,

izzadt a halott is bánatában.

Egy könyv a toledói csatában,

alul és felül egy könyv, kisarjadt a holttetemből.

A szederjes pofacsont költészete, a kimondás

meg az elhallgatás közt,

költészet az erkölcsi bizonyítványban, ami kisérte

szivét.

A könyv megmaradt, más egyéb, nem, hisz nincsen

rovar a sírban,

ingujja széléről itt maradt a levegő, ázott,

majd szétillant végtelenné.

Beleizzadtunk, vállunkon cipelve köldökünket

izzadt a halott is bánatában,

és egy könyv, tulajdon szememmel láttam,

alul és felül egy könyv kisarjadt

hirtelen a holttetemből.