Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: Az idő merénylete (La Violencia de las Horas Magyar nyelven)

Vallejo, César portréja

La Violencia de las Horas (Spanyol)

Todos han muerto.
Murió doña Antonia, la ronca, que hacía pan barato en el burgo.
Murió el cura Santiago, a quien placía le saludasen los jóvenes y las mozas, respondiéndoles a todos, indistintamente: "Buenos días, José! Buenos días, María!"
Murió aquella joven rubia, Carlota, dejando un hijito de meses, que luego también murió a los ocho días de la madre.
Murió mi tía Albina, que solía cantar tiempos y modos de heredad, en tanto cosía en los corredores, para Isidora, la criada de oficio, la honrosísima mujer.
Murió un viejo tuerto, su nombre no recuerdo, pero dormía al sol de la mañana, sentado ante la puerta del hojalatero de la esquina.
Murió Rayo, el perro de mi altura, herido de un balazo de no se sabe quién.
Murió Lucas, mi cuñado en la paz de las cinturas, de quien me acuerdo cuando llueve y no hay nadie en mi experiencia.
Murió en mi revólver mi madre, en mi puño mi hermana y mi hermano en mi víscera sangrienta, los tres ligados por un género triste de tristeza, en el mes de agosto de años sucesivos.
Murió el músico Méndez, alto y muy borracho, que solfeaba en su clarinete tocatas melancólicas, a cuyo articulado se dormían las gallinas de mi barrio, mucho antes de que el sol se fuese.
Murió mi eternidad y estoy velándola.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lamaquinadeltiempo.com

Az idő merénylete (Magyar)

Mind meghaltak.
Meghalt a repedthangú doña Antónia, aki az olcsó kenyeret sütötte a városban.
Meghalt Santiago tiszteletes úr, aki úgy szerette, ha köszöntik a fiúk meg a lányok, s ő mindenkinek megkülönböztetés nélkül így felelt: „Adj Isten, José! Adj Isten, María!”
Meghalt Carlota, az a szőke fiatalasszony, itthagyva néhány hónapos csecsemőjét, aki aztán ugyancsak meghalt, nyolcadnapra az anyja után.
Meghalt Albina néni, aki falusias hangnemben és ütemben énekelgetett, miközben kint a folyosón varrt Isidórának, a kastélybeli cselédnek, ez a tiszteletreméltó asszonyság.
Meghalt a félszemű öregember, nem emlékszem a nevére, de mindig ott szunyókált délelőttönként a napon, kiülve a sarki bádogos ajtaja elé.
Meghalt Rayo, a kutya, amely akkora volt, mint én, nem tudni, kinek a golyója terítette le.
Meghalt Lucas, sógorom a derekak békéjében, aki mindig eszembe jut, valahányszor esik az eső és senki sincs az emlékezetemben.
Anyám belehalt a revolverembe, nővérem az öklömbe, és fivérem vérző zsigereimbe, mindhárman a szomorúság szomorú nemzetségéből valók, három egymásutáni év augusztusában.
Meghalt Méndez, a muzsikus, aki magas volt és fölöttébb részeges, és bánatos toccátákat fújt klarinétjába, amellyel egy ütemre aludtak el környékünkön a kakasok, jóval naplemente előtt.
Meghalt az én örökkévalóságom s én virrasztok fölötte.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap