Leino, Eino: Nocturne
Nocturne (Finn)Ruislinnun laulu korvissani, tähkäpäiden päällä täysi kuu; kesä-yön on onni omanani, kaskisavuun laaksot verhouu. En ma iloitse, en sure, huokaa; mutta metsän tummuus mulle tuokaa, puunto pilven, johon päivä hukkuu, siinto vaaran tuulisen, mi nukkuu, tuoksut vanamon ja varjot veen; niistä sydämeni laulun teen.
Sulle laulan neiti, kesäheinä, sydämeni suuri hiljaisuus, uskontoni, soipa säveleinä, tammenlehvä-seppel vehryt, uus. En ma enää aja virvatulta, onpa kädessäni onnen kulta; pienentyy mun ympär' elon piiri; aika seisoo, nukkuu tuuliviiri; edessäni hämäräinen tie tuntemattomahan tupaan vie.
1903
|
Nocturne (Magyar)Fülemüle csattog az ág-hegyén, kalászok fölött ég a telihold. A nyári éj boldogsága enyém - irtásföld füstje lengő, szürke folt. Nincs bennem öröm, bánat, se kétség; hozzátok el zöld erdők sötétjét, felhők pírját, búcsúzó nap fényét, széljárta hegyek szunnyadó kékjét, vizek árnyait, zsálya illatát: ezekből szövöm szívem dalát.
Drága lány, édes, mint nyári széna, szívem vágya, csöndje, - ez a dal tiéd. Te vagy hitem. Nélküled a dal néma, - te, tölgyfalombok zöldje, büszke, szép. Lidércfény már nem csábítja lelkem, a Varázshegy aranyát megleltem; köröttem az életkör szűkebb lesz, áll az idő, a szélkakas csendes; út előttem, engem vár vigyázva, ez visz majd az ismeretlen házba.
|