Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Leino, Eino: Väinämöisen laulu

Leino, Eino portréja

Väinämöisen laulu (Finn)

Ei iloja monta ihmislapselle suotu:

Yks kevään riemu

ja toinen kesän

ja kolmansi korkean, selkeän sykysyn riemu.

Kyntää, kylvää,

korjata kokoon,

levätä vihdoin rauhassa raatamisestaan.

 

Ei suruja monta ihmislapselle suotu:

Yks sydämen suru,

elon huoli toinen

ja kolmansi korkean, ankaran kuoleman suru.

Ystävä pettää,

elämä jättää,

taika on ainoa sankarin työ sekä tarmo.

 

Miks laulaisin siis minä, jolle on kantelo

suotu, riemuja muita

ja murheita muita?

Taida en lukea tähtiä taivahan kannen,

en kaloja meren,

en kukkia nurmen.

Laulan ma siis, mit’ on ihmisen laulaa suotu.

 

Ei sovi urhon tietoja, taitoja laulaa,

ei esiintuoda.

Sankarin sopii

laulaa vaan, miten vaihtuvi vuodet ja viikot,

miten kipinät syttyy

ja jälleen sammuu

ja kuinka kulkee kuolon ja elämän laki.

 

Kaikki on muu vain välkettä taivahan kaaren,

katinkultaa,

laineiden läikkyä.

Sankarin laulaa sopii niinkuin meri,

suurena, pyhänä,

peljättävänä, -

lempeenä niinkuin lepäävä yö yli maiden.

 

Monta on laulua, monta myös laulujen miestä.

Yksi on laulu

ylitse muiden:

ihmisen, aattehen, hengen ankara laulu.

Kansat katoo,

ei katoa mahti,

jonka on laulanut mahtaja kansansa sielun.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://runosto.net/eino-leino

Väinämöinen dala (Magyar)

Mi öröm, ami az ember gyerekének jutott:

a tavasz az első,

második a nyár,

a harmadik a fennen, fehérlő ősznek öröme;

szánthat, vethet,

betakaríthat,

s lehever végül vackára verítékezve.

 

Mi bánat, ami az ember gyerekének jutott:

szívbéli az első,

második a megélhetés,

a harmadik a fennen, fekete halál bánata;

becsap a barátság, elszáll az élet,

egyetlen varázslat van csak:

hősöknek munkája, mersze.

 

Mért dalolnék én, kinek húros kantele jutott,

másféle örömről,

másfajta bánatról?

Mit se mondhatok messzi csillagok csábjáról,

tenger halairól,

mezők virágairól.

Éneklem tehát, ami ének az embernek jutott.

 

Nem szokás, hogy a dalia tudásról,

tanulásról daloljon,

vagy szót is ejtsen.

Ilyenhez illőbb

hirdetni: hogyan változtak évek és hetek,

mint gyúlnak a szikrák s halnak hamvukba,

s miképpen hatnak halál és élet elvei.

 

Minden más csak csalóka csillagok fénye,

talmi ragyogás,

tűnékeny tündöklés.

A hőshöz illőbb dalolni a tengert,

a szertelent, szentet,

félelmeteset -

 a földre hajló néma éj nyugalmát.

 

Sokféle dal van, s számos a dalok férfia szintén.

Mégis a dal egy

mindenek felett:

emberek, eszmék, lelkek szigorú dala.

Népek múlnak,

de nem a képesség,

mely dalba remekli a lélek pompás rokonságát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap