Apollinaire, Guillaume: La jolie rousse
La jolie rousse (Francia)Me voici devant tous un homme plein de sens Connaissant la vie et de la mort ce qu'un vivant peut connaître Ayant éprouvé les douleurs et les joies de l'amour Ayant su quelquefois imposer ses idées Connaissant plusieurs langages Ayant pas mal voyagé Ayant vu la guerre dans l'Artillerie et l'Infanterie Blessé ŕ la tęte trépané sous le chloroforme Ayant perdu ses meilleurs amis dans l'effroyable lutte Je sais d'ancien et de nouveau autant qu'un homme seul pourrait des deux savoir Et sans m'inquiéter aujourd'hui de cette querre Entre nous et pour nous mes amis Je juge cette longue querelle de la tradition et de l'invention De l'Ordre et de l'Aventure
Vous dont la bouche est faite ŕ l'image de celle de Dieu Bouche qui est l'ordre męme Soyez indulgents quand vous nous comparez A ceux qui furent la perfection de l'ordre Nous qui quętons partout l'aventure
Nous ne sommes pas vos ennemis Nous voulons vous donner de vastes et étranges domaines Oů le mystčre en fleurs s'offre ŕ qui veut le cueillir Il y a lŕ des feux nouveaux des couleurs jamais vues Mille phantasmes impondérables Auxquels il faut donner de la réalité Nous voulons explorer la bonté contrée énorme oů tout se tait Il y a aussi le temps qu'on peut chasser ou faire revenir Pitié pour nous qui combattons toujours aux frontičres De l'illimité et de l'avenir Pitié pour nos erreurs pitié pour nos péchés
Voici que vient l'été la saison violente Et ma jeunesse est morte ainsi que le printemps O Soleil c'est le temps de la Raison ardente Et j'attends Pour la suivre toujours la forme noble et douce Qu'elle prend afin que je l'aime seulement Elle vient et m'attire ainsi qu'un fer l'aimant Elle a l'aspect charmant D'une adorable rousse
Ses cheveux sont d'or on dirait Un bel éclair qui durerait Ou ces flammes qui se pavanent Dans les rose-thé qui se fanent
Mais riez riez de moi Hommes de partout surtout gens d'ici Car il y a tant de choses que je n'ose vous dire Tant de choses que vous ne me laisseriez pas dire Ayez pitié de moi
|
Egy szép vörösesszőkéhez (Magyar)Imé ember vagyok megfontolt és okos Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély Ki elhitte már eszméit néha-néha Sok nyelvet ismer és mindenfelé Sok tájon át utazgatott Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk S értünk zajló harc barátaim Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját A Kaland s a Rend pörpatvarát
Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló E száj maga a rend Legyetek elnézők ha minket összemértek Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet Mi a kalandot kergetjük mindenfelé
Nem ellenetek harcolunk mi Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek Ezernyi súlytalan lebegő látomás S ezekből kell valóságot teremtenünk
Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain Harcolunk az emberek helyett Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom
Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap S mint a tavasz halott immár az ifjuságom Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap S én vágyom Lesem a formát édes és előkelő Az értelem csábítgat véle hogy kövessem Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem Jön és a haja lebben Csodás vörösesszőke nő
Haja arany mi lenne más Szép hosszantartó villanás Vagy láng mely lobot vet keményen A rózsán hogyha hervad éppen
Nevessetek hát rajtam emberek Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek Ó irgalmazzatok nekem
|