Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Apollinaire, Guillaume: Vitam impendere amori

Apollinaire, Guillaume portréja

Vitam impendere amori (Francia)

L'amour est mort entre tes bras

Te souviens-tu de sa rencontre

Il est mort tu la referas

Il s'en revient à ta rencontre

 

Encore un printemps de passé

Je songe à ce qu'il eut de tendre

Adieu saison qui finissez

Vous nous reviendrez aussi tendre

 

                    ****

 

Dans le crépuscule fané

Où plusieurs amours se bousculent

Ton souvenir gît enchaîné

Loin de nos ombres qui reculent

 

Ô mains qu'enchaîne la mémoire

Et brûlantes comme un bûcher

Où le dernier des phénix noire

Perfection vient se jucher

 

La chaîne s'use maille à maille

Ton souvenir riant de nous

S'enfuir l'entends-tu qui nous raille

Et je retombe à tes genoux

 

                    ****

 

Tu n'as pas surpris mon secret

Déjà le cortège s'avance

Mais il nous reste le regret

De n'être pas de connivence

 

La rose flotte au fil de l'eau

Les masques ont passé par bandes

Il tremble en moi comme un grelot

Ce lourd secret que tu quémandes

 

                    ****

 

Le soir tombe et dans le jardin

Elles racontent des histoires

À la nuit qui non sans dédain

Répand leurs chevelures noires

 

Petits enfants petits enfants

Vos ailes se sont envolées

Mais rose toi qui te défends

Perds tes odeurs inégalées

 

Car voici l’heure du larcin

De plumes de fleurs et de tresses

Cueillez le jet d’eau du bassin

Dont les roses sont les maîtresses

 

                    ****

 

Tu descendais dans l'eau si claire

Je me noyais dans ton regard

Le soldat passe elle se penche

Se détourne et casse une branche

 

Tu flottes sur l'onde nocturne

La flamme est mon cœur renversé

Couleur de l'écaille du peigne

Que reflète l'eau qui te baigne

 

                    ****

 

Ô ma jeunesse abandonnée

Comme une guirlande fanée

Voici que s’en vient la saison

Et des dédains et du soupçon

 

Le paysage est fait de toiles

Il coule un faux fleuve de sang

Et sous l’arbre fleuri d’étoiles

Un clown est l’unique passant

 

Un froid rayon poudroie et joue

Sur les décors et sur ta joue

Un coup de revolver un cri

Dans l’ombre un portrait a souri

 

La vitre du cadre est brisée

Un air qu’on ne peut définir

Hésite entre son et pensée

Entre avenir et souvenir

 

Ô ma jeunesse abandonnée

Comme une guirlande fanée

Voici que s’en vient la saison

Des regrets et de la raison



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://francais.agonia.net/index.php

Vitam Impendere Amori* (Magyar)

Szerelmem karodban halott

Emlékszel-e hogy jött el érted

Meghalt Újra fogantatod

Föltámad s újra eljön érted

 

Megint elmúlt egy kikelet

De gyönyörű is volt de édes

Illanó évszak ég veled

De lesz még tavasz ilyen édes

 

                    ****

 

A szerelmek tolonganak

A színevesztett alkonyatban

Túlnő árnyunktól távolabb

Emléked láncon mozdulatlan

 

Kiket emlék láncolt ide

Kezek lobogtok mint a máglya

Végső főnix a fekete

Tökéletesség hull a lángba

 

El-elkopnak a láncszemek

Emléked gúnyol incselegve

Szökik hallod rajtunk nevet

S én visszahullok térdeidre

 

                    ****

 

Nem láthattál át titkomon

A menet ímmár tódul árad

De mert nem lettél cinkosom

Velünk marad mégis a bánat

 

Az ár egy rózsát elsodort

Álarcok vonultak csapatban

Leng bennem csengettyűm A zord

Titok mit tőled megtagadtam

 

                    ****

 

A fák alatt sötétedik

A lánykák meséket mesélnek

A kertben sötét fürtjeit

Szétziláló közönyös éjnek

 

Kis gyermekek kis gyermekek

Elszállt a szárny a vállatokról

De bárhogy véded kelyhedet

Rózsa meglopnak illatodtól

 

A tollat fürtöt és virág-

Szálakat ilyenkor rabolják

Szedjétek a kút sugarát

Az ő kedvesei a rózsák

 

                    ****

 

A tündértiszta vízbe szálltál

Tekintetedbe fúltam én

Egy katona jön Ő előre

Hajlik elnéz egy ágat tör le

 

Lebegsz az éjszakai habban

Fölforgatott szívem a láng

S mint egy fésű gyöngyház szinű lesz

A víz tükre míg benne fürdesz

 

                    ****

 

Ó én elhagyott ifjuságom

Mint egy füzért hervadva látom

Új évszak áll be hirtelen

Gyanú csömör és félelem

 

A táj merő színpadi vászon

Hömpölyögnek ál-vérfolyók

Itt áll a fa csillagvirágzón

Alatta meg csak egy bohóc

 

Hideg sugár porozva játszik

Díszletre s arcodra világít

Pisztolylövés egy hang zokog

Arckép homályban mosolyog

 

A képkeret üvegje eltört

E dallam mely még csupa köd

Habozik hang és gondolat közt

Jövendő és emlék között

 

Ó én elhagyott ifjuságom

Mint egy füzért hervadni látom

Új évszak áll be hirtelen

A megbánás az értelem

 

 

* VITAM IMPENDERE AMORI - a vékony versesfüzet 1917-ben jelent meg a Mercure de France kiadásában; hat verset tartalmaz, valamint André Rouveyre nyolc rajzát. - A cím, magyar fordításban: Az életet a szerelemnek szentelni; Juvenalis híres sorának (vitam impendere vero: az életet az igazságnak szentelni) travesztiája.

 

 

     Eörsi István, Rónay György és



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap