Artaud, Antonin: Idegmérleg (részlet) (Le Pèse-nerfs (détail 1.) Magyar nyelven)

Je suis imbécile, par suppression de pensée, par mal-formation de pensée, je suis vacant par stupéfaction de ma langue.

Mal-formation, mal-agglomération d’un certain nombre de ces corpuscules vitreux, dont tu fais un usage si inconsidéré. Un usage que tu ne sais pas, auquel tu n’as jamais assisté.

Tous les termes que je choisis pour penser sont pour moi des TERMES au sens propre du mot, de véritables terminaisons, des aboutissants de mes mentales, de tous les états que j’ai fait subir à ma pensée. Je suis vraiment LOCALISE par mes termes, et si je dis que je suis LOCALISE par mes termes, c’est que je ne les reconnais pas comme valables dans ma pensée. Je suis vraiment paralysé par mes termes, par une suite de terminaisons. Et si AILLEURS que soit en ces moments ma pensée, je ne peux que la faire passer par ces termes, si contradictoires à elle-même, si parallèles, si équivoques qu’ils puissent être, sous peine de m’arrêter à ces moments de penser.

Gyengeelméjű vagyok, mert a gondolat eltorzul majd kitörlődik bennem, és üres, mert megdöbbentő a nyelv, amelyen beszélek.

Néhány általad oly meggondolatlanul kezelt üveges részecske el-torzulása, el-torlódása. Használod őket és nem tudsz róluk, arról sem tudsz, hogy használod őket.

Minden kifejezés, amelyet a gondolkodáshoz választok, a szó tényleges értelmében kifejezés, valódi befejeződés, szellemem és minden gondolkodásra irányuló erőfeszítésem végterméke. Kifejezéseim határolnak körül engem, és ez a körülhatárolás azt jelenti, hogy gondolkodásomban nem fogadom el érvényesnek őket. Kifejezéseim – végességük révén – megbénítanak. És ha máshol is jár ilyenkor, gondolkodásom elakad, ha nem tudom e kifejeződések segítségével formába önteni, legyenek bár gondolkodásomnak ellentmondóak, vagy párhuzamosak vele, netán kétértelműek.