Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bataille, Georges: Az éj a pőreségem (La Nuit est ma nudité Magyar nyelven)

Bataille, Georges portréja

La Nuit est ma nudité (Francia)

La nuit est ma nudité

les étoiles sont mes dents

je me jette chez les morts

habillé de blanc soleil.

 

La mort habite mon coeur

comme une petite veuve

elle sanglote elle est lâche

j’ai peur je pourrai vomir

la veuve rit jusqu’au ciel

et déchire les oiseaux.

 

J’imagine

dans la profondeur infinie

l’étendue déserte

différente du ciel que je vois

ne contenant plus ces points de lumière qui vacillent

mais des torrents de flammes

plus grands qu le ciel

plus aveuglants que l’aube

abstraction informe

zébrée de cassures

amoncellement

d’inanités d’oublis

d’un côté le sujet je

et de l’autre l’objet

l’univers

charpie de notions mortes

où je jette en pleurant les détritus

les impuissances

les hoquets

les discordants cris de coq des idées

ô néant fabriqué

dans l’usine de la vanité infinie

comme une caisse de dents fausses

je penche sur la caisse

je ai

mon envie de vomir en vie

ô ma faillite

extase qui me dort

quand je crie

toi que est qui seras

quand je ne serai plus

X sourd

maillet géant

brisant ma tête de nuit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Az éj a pőreségem (Magyar)

Az éj a pőreségem

fogaim a csillagok

fehér napba öltözve

ugrom a holtak közé

 

Szívemet halál lakja

mint egy kis özvegyasszony

zokog ottan gyáva ő

félek hogy hányni fogok

az özvegy égig kacag

és madarakat tép szét

 

Elképzelem

a végtelen mélységben

a puszta teret

nem olyan mint az az ég amit látok

már nincsenek benne a pislákoló fények

csak lángpatakok

az égnél nagyobbak

a hajnalnál vakítóbbak

repedésekkel csíkozott

alaktalan absztrakció

felejtések hiábavalóságai

egy egész halom

egyfelől az alany én

másfelől a tárgy

a világegyetem

halott fogalmakból szakított kötszer

odahányom ÉN sírva a hulladékot

a tehetetlenségeket

a csuklásokat

a diszharmonikus eszmekukorékolásokat

ó a végtelen hiúság üzemében

legyártott  semmise

egy ládáravaló műfogsor

a láda fölé hajolok ÉN

ÉN

mindjárt életet hányok ÉN

ó az én bukásom

extázis mely elaltat

ha ordítok

te az a TE-d aki te leszel

ha én már nem leszek

süket X

nagykalapács

éjfejemet szétloccsantó.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap