Bellay, Joachim du: Marcher d'un grave pas, et d'un grave sourcil

Marcher d'un grave pas, et d'un grave sourcil,

Et d'un grave souris à chacun faire fête,

Balancer tous ses mots, répondre de la tête,

Avec un Messer non, ou bien un Messer si :

Entremêler souvent un petit E cosi,

Et d'un Son Servitor contrefaire l'honnête,

Et comme si l'on eût sa part en la conquête,

Discourir sur Florence, et sur Naples aussi :

Seigneuriser chacun d'un baisement de main,

Et suivant la façon du courtisan Romain,

Cacher sa pauvreté d'une brave apparence :

Voilà de cette cour la plus grande vertu,

Dont souvent mal monté, mal sain, et mal vêtu,

Sans barbe et sans argent on s'en retourne en France.

Lépdelni fontosan, fontos gonddal teli,

bókolni nyájasan, fontoskodó mosollyal,

biccenteni, s ha szánk mégiscsak szóra szólal,

mondani Messer no, esetleg Messer si;

ahova csak lehet, beszőni: É cosi,

mutatni hódolást egy-egy Son servitor-ral,

s mintha mi is törtünk volna az ostromlókkal,

Nápolyt és Firenzét hosszan lefesteni;

megnagyuramozni mindenkit és neki

kezet csókolni, s minta módi rendeli,

halálig rejteni cifrán a szegénységet:

ez a legfőbb virtus ennél az itteni

udvarnál, ahonnan hazájába ki-ki

rongyosan, pénztelen, lenyírt szakállal tér meg.