Belleau, Rémy: Ha pensers trop pensés

Ha pensers trop pensés, donnez quelque repos

Quelque trêve à mon âme, et d'espérances vaines

Favorisez au moins mes emprises hautaines,

Et me faites changer quelquefois de propos !

Vous sucez à longs traits la moelle de mes os,

Vous me séchez les nerfs, le poumon et les veines,

Vous m'altérez le sang, et d'un monde de peines

Fertile renaissant, vous me chargez le dos.

Si je suis à cheval, vous vous jettez en croupe,

Si je vogue sur mer, vous êtes sur la poupe,

Si je vais par les champs, vous talonnez mes pas.

Ha pensers trop pensés, si vous n'avez envie

De me laisser goûter les douceurs de la vie,

Avancez je vous prie l'heure de mon trépas !

Hah! Gondok gondjai, nyugalmat adjatok,

fegyvernyugvást nekem, s legalább holmi hibbant

reményt kínáljatok kevély hóbortjaimnak,

vagy néhanap velem célt változtassatok!

Csontjaimból velőt mohón kiszívtatok,

hogy apránkint tüdőm, érrendszerem kiszikkadt,

rontjátok véremet, sarjadzó kínjaimnak

halmából hátamon már púpot raktatok.

Hogyha lovon vagyok, felszöktök a nyeregbe,

ott bújtok a hajón, ha szállok tengerekre,

s követitek mezőn-járván lábam nyomát.

Hah! Gondok gondjai, ha nincsen ínyetekre,

hogy élni hagyjatok az életet szeretve,

sürgessétek tehát holtom pillanatát!