Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bosquet, Alain: Homme et femme

Bosquet, Alain portréja

Homme et femme (Francia)

à Jean Tordeur
 
Il suffirait de quelques mots, vous l'inconnue,
moi l'inconnu, pour que soudain nous prenions forme.
Le vent dirait «amour», la pluie dirait «misère»,
et déjà comme un cœur battrait sous le soupçon,
 
et déjà comme un corps se mettrait en musique.
Sortis de notre énigme et prêts pour la naissance,
grâce au verbe tout nu, grâce à quelle syllabe?
nous ferions dans le monde une entrée de bonheur,
 
et nous serions réels sans besoin d'exister,
et nous serions vivants sans besoin d'être en vie.
Oserait-on alors nous offenser, consonnes?
 
Oserait-on alors nous effacer, voyelles?
Nous serions tous les deux la chair communicable,
a chaleur conjuguée, la peau qui se récite.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wikipoemes.com

Férfi és nő (Magyar)

Jean Tordeur-nak
 
Elég lehetne egy-két szó, te ismeretlen
s én ismeretlen, hogy menten alakot öltsünk.
„Szerelem", szólna szél, „nyomor", szólna eső,
s mintha gyorsulna is már a szívdobogás,
 
és máris úgy, akár egy megzenésített test.
Rejtélyünkből kilépve, megszületésre készen,
a puszta szó, vagy egy - milyen? - szótag nyomán
velünk a boldogság lépne be a világba,
 
és valóság lennénk, noha nem létezünk,
s elevenek lennénk, bár életben se volnánk.
Ki merne bántani minket, mássalhangzókat?
 
Ki merne elharapni, magánhangzók gyanánt?
A közlekedő hús lennénk együtt mi ketten,
halmozott meleg, és bőr, amelyik beszél.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap