Bosquet, Alain: Portrait d'une femme un peu seule

«Reste au moins cette nuit», dit-elle en dégrafant
la ceinture en croco de l'homme bien musclé, car elle
aime l'amour, un semblant de tendresse
et la sauvagerie qui passe un court instant
 
dans le regard du partenaire. Elle travaille
sans imposer à personne ses vues très
simples sur le destin et sur la foi.
Un match de boxe peut l'amuser
 
autant qu'un dîner aux chandelles.
Quand elle change d'homme, elle change
de peau, ce qui serait tout naturel, sans
 
le remords surgi parfois entre la douche et le bidet.
Elle a quelques économies, du savoir-faire, et ne craint pas le lendemain.
Elle murmure en se déshabillant: «Reste au moins ce mois-ci.»

 „Maradj ma éjszaka!" - suttogja még, miközben
a nadrágszíj körül babrál a partnerén,
hiszen kedvére van a szerelem, a színlelt
gyöngéd szavak, s a fény, amely a férfiak vad
 
szemében föllobog egy röpke pillanatra.
Nem várja el soha, hogy osszák bárgyú kis
nézeteit a hit és sors dolgában - ő
éppúgy értékel egy boxmeccset, mint a drága
 
éttermek asztalán az esti gyertyafényt.
Minden új férfival új bőrt is ölt magára,
ez nem zavarja, és a lelkifurdalás
 
csak néha fogja el zuhany s bidé között.
Van spórolt pénze, a holnappal nem törődik,
vetkőzik és motyog: „Maradj egy hónapig!"