Bosquet, Alain: Röpirat a magyar felkelőknek (Tract pour les insurgés hongrois Magyar nyelven)

- A Géza Képes -
 
Au nom de l'homme,
et dans l'homme le droit
de parler pour la plante,
de parler pour la pierre;
au nom du sang,
le droit de purifier
la colombe et le feu;
au nom du verbe,
et dans le verbe
ce qui traduit
le silence et les sanglots du silence,
vous avez eu l'audace
de voir,
de respirer,
d'être nous-mêmes,
cent fois plus grands que nous,
cent fois cent fois plus vrais que nous.
Et l'on vous a punis:
écrasés du talon comme chenilles,
cloués au mur comme chouettes,
noyés comme chacals.
Voir devient une honte
si vos yeux sont fermés;
respirer est un crime
si vos poumons sont vides;
être nous-mêmes
est en ce jour de trahison
la pire trahison.
Nous n'écrirons jamais
le mot «azur»:
tout n'est que suie sur notre tête;
le mot «amour»:
tout est rancune en notre chair;
le vieux mot «liberté»:
tout est prison dans notre esprit.
Nos bras n'osent plus rien saisir
puisqu'ils ne peuvent
saisir vos bras;
nos lèvres n'osent
plus rien chanter
puisque le chant refuse
la lèvre qui n'est pas à vous.
Saignez, poèmes!
Agonisez, syllabes!
Nous vous jurons de ne rien dire qui soit beau;
nous vous jurons de ne rien faire qui soit grand:
le beau, le grand,
c'est à vous seuls qu'ils appartiennent.
Nous n'avons pas su vivre
pour vous, pour nous, pour l'homme,
ni mourir dans l'honneur de votre mort,
Nous ne serons jamais civilisés.

- Képes Gézának -
 
Az Ember nevében
s mi benne
friss hajtásért
kőszikláért szót emel,
a vér nevében:
tűz és szelíd galamb
tisztul meg általa,
a szó nevében:
zokogó némaságnak
ha hangot ad,
látni volt merszetek,
lélegzeni!
Emberek,
Óriások,
Igazak!
Eltapostak
mint férget sárbatapos csizmasarok
szegek feszítik
szárnyaló szárnyaitok
kiáltástok
elfojtja az ár.
Látunk: ez szégyenünk
- szemeitek lezárva
bűnös lélegzetünk
- melletek beesett
önmarcangolásunk
legnagyobb árulásunk.
Soha nem írjuk le a szót:
azúr
- fejünkön fekete korom
soha nem írjuk le már:
szerelem
- gyűlölet rág, a bosszú, a harag
soha többé nem írjuk le:
szabadság
- börtön minden gondolatunk.
Karunk nem mer már többé ölelni
- nem ölelheti karotok
ajkunk nem mer már énekelni
- a dal elhagyja
a hűtlen ajkakat.
Vérezzetek, versek!
Szótagok, haldokoljatok!
Esküszünk: nem mondunk többé semmi szépet
esküszünk: többé semmi nagyot nem teszünk
a szép, a nagy tiétek.
Nem tudtunk élni értetek,
önmagunkért, az emberért
nem osztottuk meg szép halálotok.
soha nem leszünk kultúremberek.