Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Brassens, Georges: Celui Qui A Mal Tourné

Brassens, Georges portréja

Celui Qui A Mal Tourné (Francia)

Il y avait des temps et des temps
Qu'je n'm'étais pas servi d'mes dents,
Qu'je n' mettais plus d'vin dans mon eau
Ni de charbon dans mon fourneau.

Tous les croque-morts, silencieux,
Me dévoraient déjà des yeux:
Ma dernière heure allait sonner
C'est alors que j'ai mal tourné

N'y allant pas par quatre chemins,
J'estourbis en un tournemain,
En un coup de bûche excessif,
Un noctambule en or massif.

Les chats fourrés, quand ils l'ont su
M'ont posé la patte dessus
Pour m'envoyer à la Santé
Me refaire une honnêteté.

Machin, Chose, Un tel, Une telle,
Tous ceux du commun des mortels
Furent d'avis que j'aurais dû
En bonn' justice être pendu.

À la lanterne! et sur-le-champ!
Y s'voyaient déjà partageant
Ma corde, en tout bien tout honneur,
En guise de porte-bonheur.

Au bout d'un siècle, on m'a jeté
À la porte de la Santé.
Comme je suis sentimental,
Je retourne au quartier natal,

Baissant le nez, rasant les murs,
Mal à l'aise sur mes fémurs,
M'attendant à voir les humains
Se détourner de mon chemin.

Y' en a un qui m'a dit: " Salut !
Te revoir, on n'y comptait plus..."
Y' en a un qui m'a demandé
Des nouvelles de ma santé.

Lors, j'ai vu qu'il restait encor
Du monde et du beau mond' sur terre,
Et j'ai pleuré, le cul par terre,
Toutes les larmes de mon corps.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://dbarf.blogspot.co.il

Valakiből csibész lett (Magyar)

Hajdan sokszor úgy múlt el nap,
Hogy nem használtam fogamat,
Nem boroztam fel vizemet,
S nem tettem kályhámba szenet.

A sírásók mind, a besték,
Kliensséválásom lesték:
Sarkamban kullogott a vész,
És akkor lettem én csibész.

Nem teketórjáztam sokat,
Kezembe fahasáb akadt,
Felbukkant egy alak végül,
Mennybe küldtem pénze nélkül.

Résen volt a hekusszimat,
Elkapták a grabancomat,
Finom börtönkosztra fogtak,
Mert az becsületre oktat.

Iksz, Ypszilon, Zé és Izé,
Mindegyik csak azt kérdezé:
Ha leltek ilyen ügyfelet,
Mér’ sajnálják a kötelet?

Rögtön! Tüstént! Lámpavasra!
S már menne, hogy osztogassa
Kötelem kis darabjait,
Mer’ az szerencsét hoz nekik.

Száz év múltán, reggel felé,
Kilöktek a börtön elé.
Mint érzelmes lelkű ember,
Szülőutcám kerestem fel,

Szemlesütve, sompolyogva,
Remegéssel combcsontomba’,
Azt gondolva, hogy a népek
Előlem nyilván kitérnek.

Az egyik azt mondja: „Szia!
Már azt hittük, nem jössz vissza...”
A másik kérdezte szépen,
Hogy’ szolgál az egészségem.

Akkor láttam, vannak azért
Rendes emberek a földön,
S sírtam, s.ggemmel a földön,
Sírtam, ami csak belefért.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap