Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Brassens, Georges: A százfilléres utcalány (La Fille à cent sous Magyar nyelven)

Brassens, Georges portréja

La Fille à cent sous (Francia)

Du temps que je vivais dans le troisièm' dessous,
Ivrogne, immonde, infâme,
Un plus soûlaud que moi, contre un' pièc' de cent sous
M'avait vendu sa femme.

Quand je l'eus mise au lit, quand j'voulus l'étrenner,
Quand j'fis voler sa jupe,
Il m'apparut alors qu'j'avais été berné
Dans un marché de dupe.

"Remball' tes os, ma mie, et garde tes appas,
Tu es bien trop maigrelette,
Je suis un bon vivant, ça n'me concerne pas
D'étreindre des squelettes.

Retourne à ton mari, qu'il garde les cent sous
J'n'en fais pas une affaire.".
Mais ell' me répondit, le regard en dessous :
"C'est vous que je préfère...

J'suis pas bien gross', fit-ell', d'une voix qui se noue
Mais ce n'est pas ma faute..."
Alors, moi, tout ému, j'la pris sur mes genoux
Pour lui compter les côtes.

"Toi qu'j'ai payée cent sous, dis-moi quel est ton nom
Ton p'tit nom de baptême ?
Je m'appelle Ninette. - Eh bien, pauvre Ninon
Console-toi, je t'aime."

Et ce brave sac d'os dont j'n'avais pas voulu
Même pour une thune,
M'est entré dans le cœur et n'en sortirait plus
Pour toute une fortune.

Du temps que je vivais dans le troisièm' dessous
Ivrogne, immonde, infâme,
Un plus soûlaud que moi, contre un' pièc' de cent sous
M'avait vendu sa femme.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://dbarf.blogspot.co.il

A százfilléres utcalány (Magyar)

Mikor még ocsmányabb sártengerben éltem,
Mint a belek férge,
Egy még részegebbel száz sou-t becseréltem
A feleségére.

Elkapám a göncét, kihúzám belőle,
Ott feküdt meztelen;
Akkor derült ki, hogy behúztak a csőbe,
Jól kitoltak velem.

"Csontkollekciódat, kisanyám, betakard,
Nem kell ez a holmi.
Én egy ínyenc vagyok, a fene se akart
Csontvázat csókolni.

Menj vissza apuhoz, áruját nem kérem,
Pénzét is rakja el."
De ő csak nézett rám alázattal, mélyen:
"De nekem maga kell.

Nem vagyok túl kövér, sóhajtá leverten,
De ki tehet róla..."
Hát úgy meghatódtam, ölembe ültettem
Bordáit számolva.

"Száz sou ára pipim, hogy' hívnak, te finom?
Mire kereszteltek?"
"Úgy hívnak, hogy Ninette." - "Na hát akkor, Ninon,
Ne rinyálj, szeretlek!"

És az a csonthalom, mi nem kellett volna
Még ingyen se, befért
A szívembe, ott van, oda van srófolva,
Nem adnám semmiért.

Mikor még ocsmányabb sártengerben éltem,
Mint a belek férge,
Egy még részegebbel száz sou-t becseréltem
A feleségére.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap