Brassens, Georges: Le Nombril des Femmes d'Agent
Le Nombril des Femmes d'Agent (Francia)Voir le nombril(1) d'la femm' d'un flic "Je me fais vieux, gémissait-il, "Mon père a vu, comm' je vous vois, Ainsi gémissait en public "Alléluia !" fit le bon vieux, Mais, hélas ! il était rompu ....................... NOTES 1) Nombril – The old adage says that a joke explained is a joke killed. I therefore include the following note apologetically. 2) D'femm's de bougnats,(3) – Bougnats were immigrants to Paris from the Puy de Dôme region in central France, from where his landlord,Marcel Planche, the Auvergnat, originated. His wife was Brassens’ lady-friend, Jeanne Planche, and this could be a private, little tease intended for her. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a "bougnat"-k ital- és tüzelőárusok voltak, a kocsmában tüzelőt is árultak (Vins et charbon vagy Vins, bois et charbon volt a cégérre írva.)
|
Törzsökös hölgyköldökök (Magyar)Rendőrnéköldököt látni „Öreg vagyok – nyögött –, öreg, Ősz atyám megszemlélt nem egy Így nyöszörgött keservesen „Halleluja!” – tört ki az agg –, Mániája szegény pára ................................................... A fordító jegyzete. A Brassens-dalok fordításaiban eltekintettem a Sully Prudhomme-nál kifejtett prozódiai megfontolásaim megvalósításától: minden verssor egyszerűen ugyanannyi szótagból áll, mint az eredetben, de a sorvégi, versekben ki nem ejtett, sokszor ki sem ejthető -e (ö) betűknek most sem feleltettem meg külön szótagot – annak ellenére, hogy dalban (operában, oratóriumokban is) a franciák még a „ki sem ejthető” -e betűket is (pl. vie) kiéneklik, külön hangjegy dukál neki... Amikor azt mondjuk, hogy a szóvégi, sorvégi -e nem hallatszik, az nem 100 %-ig, hanem csak 95 %-ig igaz: ha máshogyan nem, hát legalább valamiféle „szellemhangként”, vagy mondjuk így: potenciálisan, a beszélő és a hallgató tudatában, jelen van. Másfelől, a kiénekelt sorvégi -e sem teljes értékű hang, mert sztereotíp módon van jelen, nem igazi fonéma; a hallgató tudja, hogy csak az éneklés miatt hangoztatják. Ebben a dalban Brassens a szokásosnál is jobban, eltúlozva nyújtja meg a sorvégi Ö hangokat, miközben a sor belsejében, ahol még inkább odakívánkoznak, mert ugyancsak ki szokták énekelni, a beszélt nyelvhez hasonlóan sokszor nem ejti, nem énekli ki őket, s ezt még írásban is jelzi (hiányjelet, ’ –ot ír az –e helyett)... Ezzel a humoros hatást fokozza (az ebben rejlő humor érzékeléséhez természetesen francia nyelvtudás szükséges). Azt, hogy a sorvégi -e hangok túlzottan elnyújtott kiéneklése „blődlizés”, azzal is hangsúlyozza, hogy a legelső rímpár egyik tagjában nincs -e (ún. hímrím), a másikban van („nőrím”); ezzel mintegy eleve leszögezi, hogy az egész dolgot bohókás jelenségnek tartja... (A klasszikus francia költészetben tilos volt összerímeltetni hímrímet és nőrímet.) – Aligha valószínű, hogy valaha is eszébe fog jutni valakinek, hogy magyarul elénekelje ezt a dalt, de ennek elvi lehetősége nem zárható ki. Nos, ilyen esetben az utolsó magánhangzó melizmaszerű megnyújtásával lehetne megtoldani a sort a szükséges hangjeggyel: „állvá- án, látvá- ány, ördő- öög, köldő- öök, életembe- ee, hasaa- at” stb.
|