Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Chénier, André: (Az utolsó verssorok) ((Derniers vers) Magyar nyelven)

Chénier, André portréja

(Derniers vers) (Francia)

Comme un dernier rayon,comme un dernier zéphyre
  Anime la fin d'un beau jour,
Au pied de l'échafaud j'essaye encor ma lyre.
  Peut-être est-ce bientôt mon tour ;
Peut-être avant que l'heure en cercle promenée
  Ait posé sur l'émail brillant,
Dans les soixante pas où sa route est bornée,
  Son pied sonore et vigilant,
Le sommeil du tombeau pressera ma paupière !
  Avant que de ses deux moitiés
Ce vers que je commence ait atteint la dernière,
  Peut-être en ces murs effrayés
Le messager de mort, noir recruteur des ombres,
  Escorté d'infâmes soldats,
Remplira de mon nom ces longs corridors sombres

 



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://books.google.co.il

(Az utolsó verssorok) (Magyar)

Mint utolsó sugár, mint utolsó lágy szél,
  Mitől felragyog egy szép est,
Lantom megszólal most, dalra utószor kél,
  A guillotine alatt sem rest;
Talán még mielőtt ismét hatvanat lép
  Útján, mely szűkreszabott kör,
Az idő dobogó és éber lábaképp
  A mutató, s odaér, föl,
Szememet lezárja az álom: a zord vég!
  Tán mielőtt e félsor, hat
Szótag, mit írok most, egy tucattá lesz, rég
  Elér itt eme komor, vad
Falak közt a hírnök, ki mit toboroz — árny,
  Vele katonák, aljas raj,
És az én nevemtől zeng a folyosó-szárny

----------------------------------------------
  
Hagyományos (jambikus) fordítás (l. a Sully Prudhomme A naplemente c. verse alatti jegyzetet;
http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/ Prudhomme%2C_Sully-1839/Le_Coucher_du_ Soleil/hu/58418-A_naplemente  ):

Mint utolsó sugár, utolsó szélfuvallat,
  Amitől megenyhül az est,
A kivégzőhelyen lantom dalt újra hallat,
  A guillotine alatt se rest;
Lehet, hogy mielőtt még egyszer körbejárta
  Útját, min léphet hatvanat,
Az idő dobogó, éber és fürge lába,
  És mielőtt továbbhalad,
Lezárja szememet a nagy álom örökre!
  Mielőtt e két csonka sor
Egyetlen verssorrá forrhatna szépen össze,
  Talán ideér e komor
Falak közt a hírnök, az árnyakat toborzó,
  Alantas katonáival,
És az én nevemet üvölti a poroszló



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap